Főnix

"Az életem új fejezete – Főnix és Albatrossz története."

recent posts

about

  • Főnix

    26.rèsz: Lángoló árnyak között

    Aras már elment, a stúdió visszatér a munkához, de a levegő tele van feszültséggel.Főnix próbál a modell sminkjére koncentrálni.

    Albatrosz pedig ott áll mögötte, karba tett kézzel tipikusan úgy, mint amikor féltékeny.

    Csendben figyeli. Túl csendben.

    Főnix a sminkecsetet igazítja, mintha az élete múlna rajta.

    Albatrosz (mély, féltékeny hangon):– Szóval… szereted a teát.

    Főnix összerezzen. Lassan fordul felé, zavart mosollyal.

    Főnix:– Igen… néha… attól függ… hogy milyen tea… meg hogy… ki hív meg… vagyis… nem mindig… tehát… öö…(Totál pánikol Főnix).

    Albatrosz egy lépéssel közelebb jön. A tekintete feszül, férfias, féltékeny.

    Albatrosz:– Érdekes. Eddig soha nem ittál teát előttem.(szünet, közelebb hajol)– De Arassal rögtön elmész.

    Főnix sértődötten kihúzza magát.

    Főnix:– Albatrosz, én csak kedves voltam! Ő kérdezte! Te meg miért mondtad azt, hogy nem szeretem a teát?!

    Albatrosz felhorkan, de nem védekezik.

    Albatrosz (féltékeny, férfias):– Mert nem tetszik, ha valaki csak úgy… teára hívogat téged.

    Főnix totál lefagy.A szeme elkerekedik, egyik kezében még mindig egy púderecset lóg félúton.

    Főnix (ingerült, remegő hanggal):– De miért érdekel ez téged? Hm?(szünet, majd hirtelen kibukik belőle)– De… de hát neked ott van Esra! Miért érdekel téged, kivel megyek el teázni?!

    A mondat után csend.

    Nagy, hangsúlyos csend.

    Albatrosz közelebb lép.Nagyon közel.Tekintete mély, komoly – és most már semmit sem rejt el.

    Albatrosz (lassan, mély hangon):– Főnix… szakítottam Esrával.

    Főnix szeme elkerekedik.Először meglepődik… aztán zavarba jön… aztán próbál valami értelmeset mondani, de csak hebeg.

    Főnix:– Hogy… hogy szakítottál…? Mikor? Miért? Úgy értem… persze, semmi közöm hozzá… csak… miért mondod el nekem…?

    Albatrosz egy félmosollyal, tipikus féltékeny-őszinte gesztussal felel.

    Albatrosz (közelebb hajol):– Azért mondom el… mert azt akarom, hogy tudd.Mert eddig azt hitted, van valakim.És ezért kerültél.És ezért mész el Arassal.

    Főnix pupillája kitágul. A szíve kihagy egy ütemet,összevissza pislog.

    Főnix (rekedten, megrendülve):– Én… nem azért megyek el…(suttogva)– Legalábbis… most már… nem is akarok.

    Albatrosz arca lágyabbá válik. A hangja mély, visszafogott, de tele van érzelemmel.

    Albatrosz:– Akkor ne menj.

    Főnix: – Miért?

    Albatrosz: – Mert… inkább velem szeretném, ha meginnál valamit.

    Főnix teljesen elpirul.Szinte hátra is lépne de Albatrosz finoman elkapja a pillantását.Nem ér hozzá, csak a jelenléte elég.

    Főnix (dadogva):– Veled…? Úgy érted… teával… vagy… nem tea… lehet limonádé is… vagy víz… vagy akármi… én… úgy értem…

    Albatrosz (elmosolyodva, mélyen):– Főnix.– Veled szeretnék lenni.Ennyit jelent.

    Főnix levegőt se kap.

  • Főnix

    25.rèsz: A csend peremén

    A stúdióban minden a megszokott rendben zajlik. Főnix éppen a modellek sminkjét készíti elő, koncentrál, minden mozdulata precíz, próbálja kizárni a külvilágot.

    Ekkor belép Sanem Arassal, aki a stúdió részleteit mutatja be a vendégnek. Aras rögtön felfigyel Főnixre.

    Aras: – Elnézést, de a sminkes hölgyet, aki éppen dolgozik… hogy hívják?

    Sanem: – Ő Főnix, a stúdió kozmetikusa. Ő felel a modellekért.

    Aras kedvesen, udvariasan közelebb lép.

    Aras: – Örülök a találkozásnak, Főnix. Tudna velem szünetben beszélni a kampàny részleteiről? Talán egy tea mellett.

    Ekkor Albatrosz, aki a háttérben figyelt, azonnal feszültté válik. Lép egyet, és halk, de határozott hangon szól.

    Albatrosz (féltékenyen): – Aras úr… Főnix nem szereti a teát.

    Főnix mérgesen, de udvariasan.

    Főnix: – De Albatrosz… szeretem a teát. Aras úr, szívesen elmegyek önnel egy teára, de csak munka után.

    Albatrosz szinte tapinthatóan feszült: a szemei szikráznak, a testtartása merev, kezei ökölbe szorulnak, majd lassan lazít. Minden mozdulatában ott van a féltékenység, a vágy és a kontrollvágy. Albatrosz nem mondja ki hangosan a féltékenységét, de a tekintetével és halk sóhajával érzékelteti.

    Albatrosz (belső gondolat): – Miért hívja Aras teára? Nem engedhetem, hogy bárki közel kerüljön hozzá…

    Aras mosolyogva, de észreveheti a feszültséget.

    Aras: – Rendben, Főnix kisasszony… munka után találkozunk. Viszontlátásra!

    Főnix: – Viszontlátásra.

    Ahogy Aras távozik, Albatrosz visszahúzódik, de tekintete még egy pillanatra követi Főnix minden mozdulatát.

    Főnix (belső gondolat): – Csak a munkára koncentrálj… ne engedd, hogy lássa, mennyire zavar… csak munka, semmi más…

    A stúdióban mindenki érzi a finom, kimondatlan feszültséget: Albatrosz féltékeny és bizonytalan, Főnix próbál profi maradni és ügyeskedni, hogy elkerülje a kellemetlen helyzetet.

  • Főnix

    24.rèsz: Albatrosz árnyékában

    Főnix és Emma hazaérnek a stúdió utáni fáradt nap után. Az ajtóban megállnak, és Emma aggódva néz Főnixre.

    Emma: – Főnix… most már kérlek, meséld el, mi volt Albatroszzal. Látom, hogy valami történt…Főnix lassan sóhajt, leül egy székre, arcán visszafogott mosoly, de a tekintete távolba réved.

    Főnix (halk, lassú beszéd): – Rendben… elmesélem, de ülj le, elég hosszú lesz…

    Főnix elkezdi mesélni Emma számára az elmúlt napok eseményeit: a stúdióban töltött perceket, a közös pillanatokat Albatroszzal, a finom érzelmi gesztusokat, a visszafogott vágyat, a távolságtartást és minden olyan apróságot, ami a két fiatal között történt.

    Főnix: – Látod, Emma… ezért kell kerülnöm Albatroszt. De… ha most nem haragszol, fáradt vagyok. Menjünk, feküdjünk le… hosszú napunk volt.

    Emma (aggódva, bólintva): – Rendben… csak vigyázz magadra,Főnix.

    Emma kimegy csendben a szobából, Főnix pedig egyedül marad, a magányos pillanatokra koncentrálva.

    Főnix előveszi a kis kék füzetét, amit mindig magánál tart. Az ablakhoz ül, a holdfény halványan világítja meg az arcát. Lassan, apró mozdulatokkal írni kezd, jegyzetelve a vágyat, a zavart, a féltékenységet, a boldog pillanatokat, amiket Albatrosz mellett töltött.

    Főnix (belső gondolat, motyogva): – Miért ilyen bonyolult minden? Miért érzem, hogy mindent muszáj titkolnom…

    Lent a kocsiban Albatrosz figyeli a házból, a tekintete Főnixre szegeződik. A lány nem veszi észre, hogy valaki ott van.

    Albatrosz (belső gondolat, halkan): – Miért menekülsz megint, Főnix? Történt valami… de mi?Albatrosz némán ül a kocsiban, a szívében feszültség, aggodalom és a visszaemlékezések: a közös főzés, a filmnézés, a csendes pillanatok… minden élénken jelenik meg benne.

    Végül mély sóhajjal elindítja az autót, lassan hazamegy, tudva, hogy Főnix most a magányára és az érzései feldolgozására van utalva.

  • Főnix

    23.rèsz: A reggel tàvolsàga

    Másnap reggel a stúdió előtt

    A nap első sugarai halványan világítják meg a stúdió előterét. Főnix korán érkezik, csendesen lépked a folyosón, kezében a táskájával, igyekezve minél előbb elvégezni a feladatait.

    Albatrosz a saját autójával érkezik, halk kocsinyikorgással áll meg a stúdió előtt.

    Főnix (belső gondolat, motyogva):– Csak a munkára figyelj… minden rendben lesz… semmi más nem számít…Ahogy belép a stúdióba, észreveszi, hogy Albatrosz már a folyosón van, és lassan közelít.

    Albatrosz (halk, figyelmes hangon, miközben közelebb lép):– Jó reggelt, Főnix… minden rendben? Úgy tűnik, kerülsz…

    Főnix gyorsan összeszedi magát, mosolyog, és a telefonjára pillant.

    Főnix (mosolyogva, kissé zavartan): – Jó reggelt… igen, minden rendben. Bocsánat, Albatrosz, de ezt fel kell vennem.

    Főnix gyorsan előveszi a telefonját, és úgy tesz, mintha éppen beszélgetne valakivel. A szeme sarkából figyeli Albatroszt, aki csendben áll mellette.

    Albatrosz enyhén elmosolyodik, a tekintete azonban kérdő és kíváncsi, mintha hallani szeretné a választ, de tiszteletben tartja a lány játékos, ügyeskedését.

    Albatrosz (halk, finoman): – Rendben… de ha bármi van, szólj.

    Főnix csak bólint, és tovább halad a stúdió belseje felé, igyekezve fenntartani a távolságot, miközben a telefonját szorongatja, mintha az megnyugtatná.

    A stúdió hatalmas tere tele van kamerákkal, fényekkel és háttérkupacokkal. Főnix minden modell sminkjét gondosan készíti el, és közben folyamatosan ellenőrzi, hogy Albatrosz ne tudjon zavaró pillantást vetni rá. Minden mozdulata precíz, de a belső gondolatai és a trükközés folyamatosan a távolság megtartásáról szólnak.

    Főnix (belső gondolat, motyogva):– Csak a munkára figyelj… ne nézz fel… ne engedd, hogy eltereljen bármi…

    Albatrosz a háttérben figyeli minden mozdulatát, és észreveszi, hogy Főnix igyekszik “elbújni” előle.

    Albatrosz (halk, a modell felé fordulva, majd Főnixre pillant):– Rendben vannak a fények?

    Főnix (mosolyogva, kissé távolságtartóan):– Igen, köszönöm… minden tökéletes.

  • Főnix

    22.rèsz:Az utcai àrnyak

    Másnap reggel a stúdió már nyüzsög. A fények felkapcsolva, munkatársak járkálnak, új reklámforgatásra készülnek.

    Főnix a sminkasztalánál rendezi az eszközeit, feltűnően gyorsan, mintha versenyt futna az idővel. A haja kissé zilált, a mozdulatai kapkodók

    .Emma lép hozzá, egy jegyzetfüzettel a kezében.

    Emma (értetlenül):– Főnix, mi van veled? Mióta bejöttél, úgy járkálsz, mint akit kergetnek!

    Főnix (sietve, zavartan):– Én? Semmi… csak… sok a munkám. Nagyon sok. Nagyon-nagyon sok. Tudod, reklámforgatás, modellek, smink… és… és a… tudod mi.

    Emma (felhúzott szemöldökkel):– Mi az, hogy tudod mi?

    Főnix (összezavarodva, motyogva):– Hát… a… fény… meg a… kamerák zúgása…

    Emma gyanakodva néz rá, majd hirtelen hátranéz.

    Emma:– Jön Albatrosz.

    Főnix reflexből lehajol a sminkasztal alá, mintha leesett volna valami.

    Albatrosz határozott léptekkel jön be. A tekintete végigpásztázza a stúdiót, mintha valakit nagyon keresne és mindenki tudja, hogy kit.

    Leyla (félhangosan Selinnek):– Na, ez az a tekintet, amikor valaki egész éjjel nem aludt…

    Selin:– Vagy amikor valaki egész éjjel gondolkozott valakin.Albatrosz megáll Emma előtt.

    Albatrosz:– Emma, láttad Főnixet?

    Emma hátrapillant a sminkasztal felé, majd vissza Albatroszra.Főnix még mindig a sminkasztal alatt kuporog.

    Emma (ártatlan hangon):– Hmmm… fogalmam sincs. Itt biztosan nincs.Albatrosz megkerüli az asztalt.

    Főnix hangtalanul imádkozik: Csak ne nézz ide. Csak ne most.

    Albatrosz megáll az asztal előtt.

    Albatrosz (határozott, mély hangon):– Főnix. Gyere elő.

    Főnix lassan, nagyon lassan előbújik.

    Főnix (izzadt mosollyal):– Szia… hát… én csak… egy ecsetet kerestem. A padlón. A por alatt. Meg a… fal mögött.

    Emma csukott szájjal nevet, Selin meg Leyla elfordulnak, hogy ne látsszon a vigyor.

    Albatrosz egy fél lépéssel közelebb lép.

    Albatrosz (nyugodtan, mélyen):– Főnix… elmondod, miért kerülsz?

    Főnix (gyorsan, Sanem-módra):– Én? Én nem kerüllek! Csak sok a dolgom! Sok-sok. Rengeteg! Nézd, most is megyek, sminkelni kell! Egy modellt! Kettőt! Ötöt! Vagy százat!

    Indulna, de Albatrosz finoman megfogja a csuklóját épp csak jelzésként, nem erősen.

    Albatrosz:– Tegnap este hívtalak. Többször is. Miért nem vetted fel?

    Főnix (dadogva, elfordulva):– Hát… mert… aludtam. Igen. Mély álomban. Mint egy… kő. Köves álomban. Vagy… valami hasonlóban.

    Albatrosz (komolyan, finoman):– Főnix. Történt valami?

    Főnix (kerüli a pillantását):– Nem… nem történt semmi. Semmi.

    Amíg Főnix menekülne, Albatrosz tovább nézi őt.

    Albatrosz (belső gondolat):– Miért érzem, hogy távol van tőlem?

    A hegyekben… amikor együtt nevettünk…Amikor elaludt a vállamon…Ahogy békésen aludt azon az estén…A szíve összeszorul.

    Főnix a sarokba húzódik, úgy tesz, mintha készítené elő a sminkeket, de valójában nem csinál semmit.

    Főnix (belső gondolat):– Miért fáj ennyire, hogy Esra telefonált neki?Miért akarom elfelejteni azt az estét, mégis mindig eszembe jut?Ahogy nézett…A kezében lévő sminkecset remegni kezd.

    Leyla (suttogva Selinhez):– Úristen, ezek ketten kiégetnek. Nézd, még levegőt se vesznek rendesen, ha egymás közelében vannak!

    Selin:– Ez már nem feszültség… ez már… kémia.

    Emma (félhangosan):– És egyik sem vallaná be, hogy szenved.

    Albatrosz újra Főnixhez lép.

    Albatrosz:– Főnix… kérlek. Ha valami bánt, mondd el.

    Főnix hátrébb lép, de közben a szívében elszorul valami.

    Főnix (mosollyal elrejtve a fájdalmat):– Semmi baj. Tényleg nincs. Csak… dolgozom. Ennyi az egész.

    Albatrosz még mondana valamit, de a rendező hirtelen rájuk kiált.

    Rendező, Kèrem:– Albatrosz! Fénypróba!– Főnix! Az új modell már vár!Mindketten eltávolodnak de a köztük lévő feszültség ott vibrál a levegőben.

  • Főnix

    21.rèsz: Újrakezdés árnyai

    Mindenki hazamegy a cégből. A folyosók lassan kiürülnek, a fények tompulnak. Főnix csendesen összepakolja a sminkes asztalát, majd kilép az utcára.

    A hideg esti levegő finoman éri az arcát.Ő nem tudja, hogy eközben…

    Albatrosz már otthon ül, és tárcsázza Esra számát.

    Esra (élénk hangon):– Szia szerelmem! Végre felvetted.

    Albatrosz mély levegőt vesz, hangja csendes, komoly.

    Albatrosz:– Esra… beszélnünk kell. Amit köztünk van… nem működik tovább.

    Esra hangja megtörik:– Albatrosz… van valakid?Albatrosz lehunyja a szemét.Főnix arca jelenik meg előtte: ahogy mosolygott… ahogy a film alatt hozzá bújt… ahogy aludt.

    De végül halkan, őszintén mondja.

    Albatrosz:– Nincs. Nincs senkim. Csak… már nem érzem ugyanazt. Ennyi.

    Esra hosszú csend után :– Értem. Akkor legyen így… Vigyázz magadra.A vonal megszakad.

    Albatrosz tenyerébe temeti a fejét.Tudja, hogy Főnix miatt még inkább fáj ez az egész.

    Albatrosz Főnixet hívja – de a lány nem veszi fel.Albatrosz néhány percig csak bámul maga elé, majd felkapja a telefonját, tárcsáz.Cseng…Cseng…Cseng…Főnix ránéz a kijelzőre.

    A szíve megdobban, de gyorsan elnyomja.Nem veszi fel.Ő döntött: távolságot tart.

    Főnix otthon leül az ágy szélére.A szobában csend van, csak a szívverése hallatszik.És ekkor… képek villannak fel benne:

    – amikor együtt főztek…

    – amikor a horrorfilm alatt hozzá bújt…

    ”Főnix lehunyja a szemét.

    Főnix (magában, keserű mosollyal):– Persze… mit számít mindez, ha van valakije. Meg ha olyan gyönyörű életük van… együtt.Még mindig azt hiszi, hogy Albatrosznak Esra a barátnője.

    Albatrosz is visszaemlékezik

    A lakásában Albatrosz a kanapéra dől.Főnix alakját látja maga előtt:

    – ahogy mosolyog a reggelinél…

    – ahogy néha elpirul, amikor hozzáér.

    – és ahogy ma elfordult tőle a stúdióban… valami miatt.Albatrosz halkan suttog:– Főnix… miért távolodtál el tőlem megint?

    Főnix előveszi a kis füzetét, amibe mindig az érzéseit írja.Leül az ablak alatti párkányra, és gyors, érzelmes sorokat vet papírra:

    „Miért számít ennyire, mit csinál, kivel beszél?Miért fáj, ha mosolyog valaki másra?Én csak… szeretnék nem érezni semmit.De minden pillanatot látok magam előtt…És félek, hogy csak én gondoltam túl mindent.”

    Leteszi a tollat, mélyet sóhajt.

    Emma hirtelen berobban a szobába, kezében teával.

    Emma:– Na, Főnix, most már elég! Egy sztorit kérek! Mi történt veled, amikor nem voltál itt?!Mi az, hogy egyszer csak hazajössz, újra dolgozol, meg közben úgy nézel ki, mint aki három romantikus drámát sírt végig?

    Főnix felkapja a fejét, zavart mosollyal próbál kitérni.

    Főnix:– Semmi… Semmi különös nem történt, csak… tudod… sok munka… meg a nap is sütött… meg…

    Emma összehúzza a szemét:-Főnix.Ne nézz így.Te biztosan valakibe beleszerettél.

    Főnix azonnal elfordítja a fejét, arcát elönti a pír.

    Főnix:– Én… én csak…Jó éjszakát, Emma!

    Emma:– Főnix! Visszajössz! Ezt nem hagyhatod így!

    Emma sóhajt:– Holnap folytatjuk… mert tudom, hogy itt valami történik.

  • Főnix

    20.rèsz: Töréspont

    Az utolsó nap reggele csendesen kezdődik.Főnix és Albatrosz külön szobákban ébrednek.A napsugár halványan szűrődik be a függönyön, a stúdió környéke még teljesen nyugodt.Albatrosz a konyhában készíti a reggelit, halk, gondterhelt mozdulatokkal.

    Amikor kész, leteszi a tányért Főnix elé, majd lágyan megszólal:

    Albatrosz (lágyan, halk hangon):– Ma kész a kocsi… így ma visszamegyek Isztambulba.Főnix… visszajönnél velem? Kérlek, dolgozz újra a stúdiónál.

    Főnix lassan felül, tekintete félénk, de határozott.

    Főnix:– Rendben… visszajövök.

    Már Emma is nagyon hiányzik.Albatrosz halk bólintással felel, figyelve a lány minden apró mozdulatát.

    Este visszaérkeznek Isztambulba

    Csendes, fáradt utazás után visszaérkeznek Isztambulba.Nem beszélnek sokat, csak néha egy-egy halk félmosoly cserél gazdát köztük.Amikor hazaérnek, Főnix elköszön, és másnapra megígéri, hogy bemegy a stúdióba dolgozni.

    Másnap reggel

    Reggel Főnix belép a stúdióba. A hatalmas fények, kamerák, parfümillat és vibráló munka egyszerre ismerős és hiányzott is neki.Ahogy megjelenik, a dolgozók boldogan fogadják:

    Leyla (sminkes kolléga):– Főnix! Végre újra itt vagy! Annyira hiányoztál!

    Selin (asszisztens):– A modellek is örülnek, teljes a káosz nélküled!

    Főnix mosolyog, próbál természetes maradni, miközben a belsejében kavargó érzések hullámoznak.

    Sminkelés közben Főnix észreveszi, hogy Albatrosz telefonja rezeg a közelben.A kijelzőn egy név jelenik meg:Esra hívja…

    Főnix megdermed egy pillanatra.

    Főnix (magában, halkan):– Esra… ki ez?Finoman Leylához fordul.

    Főnix (óvatosan):– Leyla… te tudod, ki az az Esra? Láttam, hogy ő hívja Albatroszt…

    Leyla felcsillanó szemmel, pletykás lelkesedéssel felel:Leyla:– Hogyne tudnám! Esra Albatrosz barátnője. Amerikában dolgozik modellként. Ritkán találkoznak, de… hát ők olyan gyönyörű pár! Sokan mondják, hogy talán ő lesz a felesége.

    Főnix arca lehervad.Szíve összeszorul.Ettől a perctől kezdve finoman, de láthatóan távolságot tart Albatrosztól.

    Albatrosz közelebb lép, finoman kérdez.

    Albatrosz:– Főnix… minden rendben? .Főnix csak halvány mosolyt erőltet.

    Főnix:– Igen… minden rendben. Csak sok a munka.

    De amikor Albatrosz ellép, halkan, alig hallhatóan motyog

    Főnix (magában):– Persze… biztos mész a szerelmedhez…

    Albatrosz: – Mondtál valamit, Főnix?

    Főnix (mosolyogva): – Igen…csak annyit,hogy legyen szép estéd.

  • Főnix

    19.rèsz:A csendes tűz”

    Albatrosz és Főnix együtt sétálnak a bolt felé. A tenger illatát még mindig érezni a levegőben. Mindketten felszabadultabbak, mint tegnap, de a tekintetük időnként egymásra siklik, óvatos kíváncsisággal.

    Főnix (mosolyogva): – Figyeld meg, a paradicsom mindig a jobb oldalon a legszebb.
    Albatrosz (lágyan, félhangosan): – Akkor én is a jobbat választom.

    Nevetnek, a nevetésük könnyed, természetes.

    Hazatérnek, együtt főznek. Albatrosz figyeli Főnix minden mozdulatát, ahogy a tésztát keveri, vagy a fűszereket adagolja. A csend sem kínos, hanem megtöltve érzelmekkel.

    Főnix (mosolyogva, de kicsit bizonytalanul): – Albatrosz, lenne kedved filmezni?
    Albatrosz (komolyan, de finoman): – Igen… szívesen.

    Elkezdik válogatni a filmeket. Főnix észreveszi, hogy Albatrosz szinte csak romantikus filmeket ajánl.

    Főnix (kérdően): – Nézhetnénk horrort is, ha szeretnéd? Szereted a horror filmeket?
    Albatrosz (mély, lágy hangon): – Igen… szeretem. Csak nem szeretném, ha félnél.
    Főnix : – Én? Èn nem félek. Sokszor nézek horror filmet.

    Végül a „Démonok között” című filmet választják. A film egy ijesztő jeleneténél Főnix ösztönösen Albatroszhoz bújik. A levegő megfeszül, a pillanat szinte megáll.

    Főnix (zavartan, suttogva): – Ne haragudj… nem akartam.
    Albatrosz (lágyan, nyugodtan): – Semmi baj, Főnix.

    Albatrosz (óvatosan, halk hangon): – Szeretnél inni egy kis bort? Segíthet megnyugodni.
    Főnix (bátortalanul, zavarban): – Csak… egy kicsit.

    Az ital lassan oldja a feszültséget. Főnix végül elalszik Albatrosz vállán. A férfi csendben ül, nézi, ahogy a lány arca nyugodt, a légzése lassú. Arcán gyengéd, halk mosoly jelenik meg.

    Óvatosan felveszi Főnixet, és beteszi a vendégszobába. Amikor leteszi az ágyra, észrevesz egy kis füzetet. Egy ideig olvassa, finoman, tisztelettel, anélkül, hogy zavarná a lány álmát. Főnix érzelmei a lapokon: fájdalom, bizalmatlanság, mégis tiszta, gyermeki szív. Albatrosz egyre inkább megérti, mennyire különleges és törékeny a lány.

    Albatrosz (magában, suttogva): – Ő… mindenki jó oldalát látja… még ha nehéz is a világa. És én… jobban vigyázok rá, mint valaha.

    Ha akarod, összefűzhetem az egész jelenetet a reggeli, vásárlás, főzés és filmezés részekkel, hogy egy teljes, Álmodozó-stílusú epizódot kapjunk. Szeretnéd, hogy ezt tegyem?

  • Főnix

    18.rèsz: A szerelem pillanata

    Albatrosz visszasétál a házhoz. Lassan nyitja ki az ajtót, óvatosan, mintha tartana attól, hogyan fog Főnix reagálni. Belép, és a nappali felé indul… de amit lát, azon egy pillanatra teljesen megáll benne a levegő.

    Főnix a fülesén keresztül hangosan hallgat zenét. A ritmust követve finoman, könnyedén táncol a konyhában, háttal Albatrosznak.

    A mozdulatai természetesek, gyengédek… mintha egy másik világban lebegne.Albatrosz megtorpan az ajtóban.Az arcára lassú, mély, őszinte mosoly ül ki.Nem nevet csak csodálja.

    A tekintete tele van gyengédséggel… mintha nem hinne a szemének.

    Főnix hirtelen megfordul, mert a mozdulat lendületből úgy hozza. Akkor pillantja meg Albatroszt.Megijed majdnem felkiált.

    Főnix:– Jézusom, Albatrosz! Mikor jöttél be?! Megijesztettél!

    Kiveszi a fülest, elvörösödik, a kezeivel a haját babrálja, mintha ezzel takarná a zavarát.Albatrosz lassan megcsóválja a fejét, még mindig mosolyogva.

    Albatrosz (halkan):– Most… és ne haragudj… csak… nagyon szép volt. Ahogy táncoltál.

    Főnix arcán még mélyebb pír jelenik meg, mintha egy gyerek lenne, akit rajtakaptak valami titkos, ártatlan, de nagyon személyes dolgon.

    Főnix:– Én… csak… zenét hallgattam. Nem is táncoltam igazán.

    Albatrosz közelebb lép.

    Albatrosz:– De igen. És gyönyörű volt.A csend megtelik forrósággal, Főnix lesüti a szemét, aztán hirtelen elkapja a tekintetét, és a konyhapulthoz siet, hogy elterelje a figyelmet.

    Főnix:– Kész van a kocsid, Albatrosz?

    Albatrosz mély levegőt vesz. A bűntudat és a remény keveredik benne.

    Albatrosz:– Két nap múlva… alkatrész kell hozzá. Addig valami szállodát keresek. Nem akarok zavarni.

    Főnix szeme elkerekedik, mintha valami azonnal belesajdult volna.

    Főnix:– Ne menj szállodába… drága. Ha szeretnél, maradhatsz még nálam, amíg kész nincs a kocsid.

    Albatrosz finoman, meghatottan elmosolyodik.

    Albatrosz:– Biztos vagy ebben, Főnix? Nem akarlak zavarni.

    Főnix:– Nem probléma. Legalább nem nekem kell főzni… és te finomabban készíted az attentiont.

  • Főnix

    17.rèsz: Emlékek a távolban

    A hajnali fény lassan kúszik be a szobába.Albatrosz lassan felébred… és amint kinyitja a szemét, szinte megdermed.Főnix ott fekszik mellette, az arcuk olyan közel, hogy majdnem összeér az orruk. Albatrosz lélegzete elakad. Főnix békésen alszik, hosszú szempillái finoman pihennek, a haja lazán omlik az arcára.

    Albatrosz gondolatai elszáguldanak.

    Albatrosz belső gondolat:Hogy lehet valaki ilyen ártatlan… ilyen gyönyörű?…Hosszan nézi, óvatosan, nehogy felébredjen. Mintha nem is merné megérinteni a pillanatot.

    Aztán csendben, nagyon óvatosan kikel az ágyból, és átmegy a konyhába. Reggelit kezd készíteni Főnixnek – lassan, törődve, mintha a mozdulatokkal vigyázná a lányt.

    Főnix felkel lassan ébred, megtörli a szemét, felöltözik, majd kilép a konyhába.

    Főnix (kicsit félénken, de próbál természetes lenni):– Jó reggelt, Albatrosz.

    Albatrosz (nyugodt, mély hangon):– Jó reggelt, Főnix.Készítettem reggelit… gyere, együnk. Főnix köszönöm, hogy itt maradhattam… a történtek után.

    Főnix lesüti a szemét, nem mer ránézni.

    Főnix (halkabban):– Szívesen.

    Egy pillanatnyi csönd után Főnix kissé idegesen a hajába túr, aztán mély levegőt vesz.

    Főnix:– Albatrosz… kérdezhetek valamit?Ugye tegnap… nem mondtam semmi bolondságot? Tudod… nem szoktam inni… és ha az alkohol felmegy a fejembe, akkor néha össze-vissza beszélek…

    Albatrosz megdermed egy pillanatra.A valódi emlék villan be neki… az, amit Főnixre nézve soha nem tud elfelejteni. A tekintete lágyabb lesz, mélyebb, ahogy újra ránéz.

    Albatrosz (finoman, nyugodtan):– Nem, Főnix. Nem mondtál semmi bolondságot.Csak… elaludtál.És bevittelek a szobába.

    Főnix arca elpirul. Látszik rajta a megkönnyebbülés… és valami, amit elrejt.

    Reggeli közben

    Albatrosz leteszi az evőeszközt.

    Albatrosz:– Reggeli után elmegyek a szerelőhöz.És ha kész a kocsi… megyek vissza Isztambulba.

    Főnix hirtelen felkapja a fejét.A szemei tágra nyílnak, tele kimondatlan félelemmel és kétségbeeséssel, mintha azt mondaná:„Ne menj még el.”De nem mondja ki. Csak nézi.Megreggeliznek csendben, finom feszültséggel, amit egyikük sem mer megnevezni.

    Albatrosz a szerelőnél

    A műhelyben egy középkorú török férfi szerelget egy motort.

    Albatrosz odalép hozzá.

    Albatrosz:– Yusuf Usta…

    Yusuf Usta:-igen

    Albatrosz :-A kocsimat ma behoztàk önhöz szeretném, ha azt mondanád a lánynak, hogy a kocsi javítása két nap.Még ha nem is olyan nagy a baj.

    Yusuf Usta felnéz, elmosolyodik.– Két nap?

    Albatrosz:– Igen

    – mondja Albatrosz határozottan.

    Yusuf vállat von:– Rendben, oğlum. Ha így akarod.