66.rèsz:Kimondott vàgyak A tábor már elcsendesedett, csak a tűz utolsó szikrái pislákoltak.Főnix felállt a fatönkről, hogy elsimítsa a parazsat de a fejében még kavargott a délelőtti zuhanás.Albatrosz mögé lépett, hangtalanul. Albatrosz:– Nem kéne annyit mászkálnod. Főnix felsóhajt:– Az agyam működik, a lábam is.Nem kell őrzés.Albatrosz oldalra biccenti a fejét, játékos mosollyal. Albatrosz:– Persze. Láttam.Főnix megfordul,…

65.rèsz:Közelebb ,mint szeretnènk A mentősök elmentek, a stáb szándékosan „elfelejtett” visszatérni mindenki tudta, jobb, ha hagyják őket kettesben. Főnix lassan hátradőlt, ujjai még mindig Albatrosz kezében pihentek, bár már rég elengedhette volna. Főnix: (félig oldalra fordulva):– Na, most hogy nem kell hősösködnöd előttük… el is engedhetsz. Albatrosz:– Érdekes, hogy mindig azt kéred, amit valójában nem…

64. Rèsz: Ott, ahol màr nem csak az erső fàj A mentősök köré gyűltek, miközben Főnix éppen próbált magához térni. Albatrosz ott ült mellette, kezét fogva, láthatóan feszült, de próbálta leplezni. Főnix: (hunyorogva):– Szóval ez most a reggeli rutinom? Esés és kötözés? Albatrosz :(összefont kar, de a hangja remegett az aggodalomtól):– Igen, úgy néz ki……

63.rèsz:Kimondatlan èrzèsek Albatrosz óvatosan leültette Főnixet a földre, még mindig a karjaiban tartva. A tábor többi tagja aggódva gyűlt köréjük, amikor a mentősök futva érkeztek, felszerelésükkel a kezükben. Mentős:– Gyorsan bekötjük a fejét, de ne aggódjon, a sérülés nem súlyos.Albatrosz leült a földre Főnix mellé, és finoman megfogta a kezét. Albatrosz:– Semmi baj, itt vagyok…

62.rèsz:Vissza az ösvènyre Másnap reggel A táborhely fölött lassan oszlottak a ködcsíkok.Főnix már ébren volt, egy gőzölgő kávéval a kezében figyelte, ahogy a nap áttör a fák között.Albatrosz pár perc múlva lépett ki a sátrából, még álmos, de a szeme rögtön rátalált Főnixre. Albatrosz:– Jó reggelt, Főnix. Főnix, kortyolva:– Mondjuk inkább… elfogadható reggelt. Albatrosz mosolyogva…

61.rèsz:Kimondatlan vàgy A tábor szélén a nap első sugarai aranyba vonják a fák tetejét. Főnix a táskáját igazgatja, ujjai idegesen babrálják a cipzárt, tekintete ide-oda cikázik. Albatrosz odalép, halk, de határozott hangon. ALBATROSZ:– Főnix… lenne egy kis időd? Szeretnék veled beszélni.Főnix felszisszen, arcán egyszerre látszik a zavar és a játékosság. FŐNIX:– Ja… persze… beszéljünk. Mit…

60.rèsz:Kimondatlan vàgyak A cég előtt áll a busz, mindenki felszáll. Főnix a táskáival babrál, próbál nem keresgélni valakit persze, hogy őt keresi. Albatrosz felszáll, megáll mellette. ALBATROSZ:– Jó reggelt. Minden rendben? Főnix vállat von, szándékosan hidegen. FŐNIX:– Miért ne lenne?Nem kell miattam aggódnod.Van… akit jobban ismersz már.Egy szúrós pillantás, aztán elfordul. ALBATROSZ:(kihívó félmosollyal)– Ha mondani…

59.rèsz:Az erdő titkai A cégben, délelőtt: Az iroda pezseg.Főnix sminkel a stúdióban, Albatrosz fotókat néz monitoron.Az ajtó hirtelen kinyílik belép Mina, mosolyogva, mintha hazaért volna. MINA:(csilingelő hangon)– Meglepetés!Gondoltam, feldobod a napod, Alby.Főnix sminktollal a kezében megáll.Albatrosz hátrafordul, meglepődik, de arca nem lelkes. ALBATROSZ:– Mina… miért jöttél?Most nem igazán alkalmas.Mina finoman karjába kapaszkodik. MINA:– Nekem mindig…

57.rèsz:A remèny Sanem az ablaknál áll, tétován pörgeti a telefonját, majd hirtelen tárcsáz.A hangja egyszerre óvatos és kedves. SANEM:– Főnix? Szia… ugye nem zavarlak?A túloldalon egy fáradt, óvatos sóhaj. FŐNIX:– Nem, mondd.Sanem nyel egyet, hangja visszafogottabb, mint korábban most nem kotyoghat el mindent. SANEM lassan kezdi:– Megnéztem a szerződésedet…és van benne valami fontos.Főnix szinte hallhatóan…