Főnix

75.rèsz:Kimondot vàgyak

A cégben mindenki a délutáni nagy bemutatóra készül.A sminkszobában Főnix dolgozik: előkészíti a modelleket az új termékfotózáshoz, ecseteket fertőtlenít, árnyalatokat válogat.

Ez az ő tere a kreativitása, a csendje, a rendje.De a tárgyaló ajtaja résnyire nyitva maradt.És azon át jól hallatszik Elif harsány, túljátszott kedvessége.

Elif aki minden prezentációért felel megint Albatrosszal dolgozik együtt.Vagy legalábbis ürügyet csinál hozzá.

ELIF (édeskés hangon):– Albatrosz, ezt a diát nézd… valahogy nem az igazi.Segítenél? Te olyan jól érzed a vizuált.

A hangja túl puha, a hajolása túl mély Főnix ezt már megtanulta kiszúrni.A sminkszobából Főnix látja, ahogy Elif Albatrosz válla fölé hajol.Látja, ahogy a keze néha „véletlenül” hozzáér.Látja a mosolyt, ami sosem csupán munka.Főnix keze megáll az ecsettel a levegőben.

FŐNIX (belső hang):Ez most komoly?Megint ez a jelenet?Mintha minden nap lenne egy ok, hogy hozzád bújjon…És nekem meg sehol sincs helyem.Csak a háttérben… mintha nem is tartoznánk egymáshoz.A modell megmozdul, elpislog.

LINA (MODELL):– Minden rendben?Főnix színpadias mosoly nélkül, fáradtan biccent.

FŐNIX:– Igen… csak egy pillanat.Nem megy oda.Nem szól közbe.Nem szidja Elifet.Nem védelmezi magát.Nem hozza kínos helyzetbe Albatroszt.Csak lenyeli.De most először… már nagyon nehezen.A mellkasa szorít, mégis visszatér a munkájához.Egy percig.Aztán hirtelen leteszi az ecsetet, és elindul a tárgyaló felé.

Mire odaér, Elif már kilép a teremből, laptopjával a kezében, elégedett mosollyal.Főnix félreáll az útból, nem szól hozzá.Elif még csak rá sem néz nem is érzi, mennyit fájt ez ma Főnixnek.Főnix belép Albatroszhoz.Csak ketten vannak.

ALBATROSZ (óvatosan):– Hé… minden oké?Főnix lehajtja a fejét.Egy pillanatig úgy tűnik, nem is akar beszélni.Aztán halkan, fojtottan kibukik belőle.

FŐNIX:– Elegem van…

ALBATROSZ:– E… miből?Főnix ránéz. A tekintetében düh és fájdalom keveredik.FŐNIX (remegve, de csendesen):– Abból… hogy mindennap néznem kell, ahogy mások hozzád érnek, rád mosolyognak, rád másznak…Én meg nem szólhatok.Nem foghatom meg a kezed.Nem állhatok melléd.Nem mondhatom ki… hogy szeretlek.Mintha nem is léteznék melletted.Albatrosz közelebb lép, de finoman — nehogy valaki meglássa.

ALBATROSZ:– Főnix… én csak veled vagyok. És veled akarok lenni.Nem akarom tovább titokban tartani.De tudom… először az anyukádnak kell elmondanod.Főnix becsukja a szemét, vesz egy nagy levegőt.

FŐNIX:– Igen.Elmondom neki.Még ma.Albatrosz szelíden bólint.

ALBATROSZ:– És én ott leszek veled. Nem hagylak egyedül.Főnix keze megremeg, de mosoly jelenik meg rajta.Végre kimondta.Végre elindult valami.