Főnix

73.rèsz:Titkos pillanatok

KÉSŐ ESTE ÜRES IRODAÉPÜLET

A fények már kialudtak. Főnix az ajtót zárja, a gondolatai még kuszák a nap miatt.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Micsoda nap… dráma, féltékenység, vallomás… olyan vagyok, mint egy felrázott pezsgő.

Ahogy kilép az épületből, Albatrosz kocsija ott vár. A férfi kiszáll, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

ALBATROSZ (mosolyogva)– Készen állsz?

FŐNIX (meglepve)– Mire?

ALBATROSZ– Haza viszlek. Vagy… hozzám. Szakmai döntés.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Szakmai? Persze. A csillagjegyem meg fánkszivacs.

FŐNIX:Hozzàm nem mehetünk otthon van Zeynep.

ALBATROSZ :Rendben akkor megyünk hozzàm.

ALBATROSZ LAKÁSA KÉSŐ ESTI FÉNYEK

A lakás meleg, fények puhák, semmi hivalkodó mégis olyan „ő”.Főnix megáll az ajtóban, kissé feszengve.

FŐNIX– Szóval… itt élsz?

ALBATROSZ (közben kabátját leakasztja)– Nem. Ez csak egy dekoráció. Persze itt élek.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Kedves vagy, vicces vagy, zavarba ejtesz. Gratulálok, működik.

Albatrosz a konyhába indul.

ALBATROSZ– Maradsz vacsorára?

FŐNIX (motyogva)– Én… nem is tudom…ALBATROSZ (visszanéz, játékos tekintettel)– Már itt vagy. Döntenem kell helyetted?

FŐNIX – BELSŐ HANG:Kellene. Mert agyam már kiégett, a szívem meg nem tud gondolkodni.

Albatrosz tésztát készít, Főnix pedig zöldséget vág legalábbis próbál.

ALBATROSZ (felnevet)– Óvatosan, az ujjad nem hozzávaló.

FŐNIX (durcásan)– Lehet, hogy az én stílusom avantgárd.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Nèzd milyen jól nèz ki èn meg így beszélek, amikor zavarban vagyok. Jó. Most már biztosan azt hiszi, furcsa vagyok.

Albatrosz mögé lép, finoman megfogja a kezét, hogy megmutassa a mozdulatot.

ALBATROSZ (sietős mormogással, de kedvesen)– Lassan. Engedd, hogy vezessek.Főnix szinte ledermed a közelségtől.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Ez túl közel. Túl… jó. Ez veszélyesebb, mint egy irodai intrika.

Már esznek, nevetnek, Albatrosz hozza a takarót. A film megy, de egyikük sem figyel.

FŐNIX (pohárból kortyolva)– Ez a film unalmas.

ALBATROSZ– Nem a film a lényeg.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Ó, Istenem, ezt hogy értette? Hogy nem a film a lényeg, hanem… én?Albatrosz mellé ül, közelebb húzódik.

ALBATROSZ– Fàradt vagy?

FŐNIX– Nem… csak…(Főnix ásít.)

FŐNIX – BELSŐ HANG:Kiváló. Most úgy nézek ki, mint egy álmos kiskutya.Albatrosz mosolyog, finoman a vállára húzza a takarót.

ALBATROSZ– Maradj. Aludj itt.

FŐNIX (riadtan)– Itt?

ALBATROSZ (egészen halkan)– Igen. Itt. Veled biztonságosnak érzem a világot.Főnix szeme elkerekedik.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Ezt… neki kéne mondania, nem nekem.Albatrosz közelebb dől, homlokát Főnix homlokának támasztja nem csók, csak közelség.

ALBATROSZ– Hunyd be a szemed.

Főnix engedelmeskedik teste ellazul, feje Albatrosz vállára billen.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Ez nem olyan, mint a filmekben. Ez sokkal valóságosabb.És… félelmetesen jó.

Főnix félig ébren, érzi, hogy Albatrosz karja átöleli.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Neeeem. Ez túl sok. Álljunk meg. Maradj így. Soha ne engedj el.Albatrosz félálomban elmotyogja

ALBATROSZ– Ne menj el holnap reggel sem…Főnix elmosolyodik, szeme lassan lecsukódik.

FŐNIX – BELSŐ HANG:Ha ez álom, nem akarok felébredni.