Főnix

72.rèsz Gyanakodó pillantàsok

Elif lassan besiklik az ajtón, arcán az „épp eszembe jutott valami” mosoly.

ELIF (látszólag ártatlanul)– Albatrosz, megint találtam valamit… Gondolod, megnéznéd velem?

ALBATROSZ (nem fordítja el a figyelmét a papírokról)– Öt perc, és ott vagyok.Főnix a háttérben figyel.

FŐNIX – BELSŐ HANGPersze. Öt perc, és már körülötte legyeskedik.Elif kicsit közelebb lép, majd megáll Főnix mellett.

ELIF (félmosollyal)– Kár, hogy te nem vagy ilyen elérhető.

FŐNIX (erőltetett mosoly)– Bárki megkereshet, ha tényleg szüksége van rám.

ALBATROSZ (felnéz, Főnixre pillant)– Épp ezért jöttem érted. Van időd egy percre?Főnix meglepődik.

FŐNIX – BELSŐ HANGEgy percre? Most? Elif előtt? Ez… ritka.Elif gyanakodó pillantást vet rájuk.

ELIF– Ó, akkor én… majd később visszajövök.

ALBATROSZ (nyugodtan)– Nem kell menned. Csak kölcsönveszem Főnixet.Főnix követi őt az ajtó felé.

FŐNIX (halkan)– Mi történt?

ALBATROSZ (fintorog)– Ha még két percig bent maradok vele, rám sózza az egész rendszerét. Ments meg.Főnix felnevet.

FŐNIX – BELSŐ HANGIstenem… nem romantikus, nem drámai… csak egyszerűen velem akar lenni.A folyosóra érnek.

FŐNIX (bátorabban)– Szóval… tényleg miattam jöttél ki?

ALBATROSZ (rápillant)– Hát persze. Te vagy az egyetlen, akivel nem esem kétségbe.Főnix lesüti a szemét.

FŐNIX – BELSŐ HANGEz… rosszabb, mint egy bók. Ez az igazság.