Főnix

62.rèsz:Vissza az ösvènyre

Másnap reggel

A táborhely fölött lassan oszlottak a ködcsíkok.Főnix már ébren volt, egy gőzölgő kávéval a kezében figyelte, ahogy a nap áttör a fák között.Albatrosz pár perc múlva lépett ki a sátrából, még álmos, de a szeme rögtön rátalált Főnixre.

Albatrosz:– Jó reggelt, Főnix.

Főnix, kortyolva:– Mondjuk inkább… elfogadható reggelt.

Albatrosz mosolyogva megcsóválta a fejét, majd átnyújtott neki egy tabletet.

Albatrosz:– Megnéznéd az útvonalat, mielőtt indulunk? Látnod kell, minden rendben-e.

Főnix felhúzott szemöldökkel:– Miért mindig én?Másnak nincs szeme, lába vagy agya?

Albatrosz vállat vont:– Mindenki elfoglalt.És… neked van időd.

Főnix morgolódva:– Micsoda logika.– Jó, megnézem. De ha eltűnök az erdőben, tarts előadást arról, milyen elfoglalt mindenki.Elindult, és eltűnt az ösvényen.

Később az erdőben

Főnix a térképre pillantott, majd a tájra. A jelzések nem egyeztek.

Főnix:– Ez nem lehet az út… – dünnyögte.Hátrébb lépett, de a talaj megcsúszott alatta.

Egy kiáltás, majd zuhanás.A világ elfordult, és egy fa törzse keményen találkozott a fejével. Sötét lett minden.

Vissza a táborban

A stáb készülődött a munkára.

Albatrosz:– Látta valaki Főnixet?Elvileg már vissza kellett volna érnie.Mindenki fejcsóválva válaszolt.

Albatrosz arcán átsuhant valami nyugtalanság.

Albatrosz halkan :– Tudom, hogy baj van vele.Nem várt tovább elindult az ösvényre, a többiek utána.

15 perc keresés után

Albatrosz megpillantott valamit a mélyben.Főnix.Mozdulatlanul, félig az avarban.Albatrosz óvatosan ereszkedett le hozzá.

Albatrosz:– Főnix! – szólította meg, de nem jött válasz.

A feje vérzett, arca halvány volt.Albatrosz letérdelt, tenyerével finoman megemelte a fejét.–Istenem… – suttogta.

A karjába vette, mintha semmit sem nyomna a test, és visszavitte a táborhelyre.

A táborban

Amint meglátták őket, valaki azonnal hívta a mentőt.Főnix lassan magához tért, nyögve.

Főnix:– Miért… cipelsz?… a saját lábamon is tudtam volna elesni.

Albatrosz visszatartott mosollyal:– Most épp nem.– Nyugi, nem komoly a sérülésed. De majdnem elvesztettünk.

Főnix tekintete egy pillanatra fellágyult, majd elfordította a fejét.

Főnix:– Ezért utálom, ha rám bízol valamit.

Albatrosz csendesen:– Azért bíztam rád mert megbízom benned.Főnix szeme hirtelen találkozott az övével harag, félelem és valami más…Érzés.