Főnix

61.rèsz:Kimondatlan vàgy

A tábor szélén a nap első sugarai aranyba vonják a fák tetejét. Főnix a táskáját igazgatja, ujjai idegesen babrálják a cipzárt, tekintete ide-oda cikázik. Albatrosz odalép, halk, de határozott hangon.

ALBATROSZ:– Főnix… lenne egy kis időd? Szeretnék veled beszélni.Főnix felszisszen, arcán egyszerre látszik a zavar és a játékosság.

FŐNIX:– Ja… persze… beszéljünk. Mit szeretnél mondani?

ALBATROSZ:– Csak szeretném tisztázni a tegnap estét.Főnix félmosollyal, zavartan, kicsit hadarva.

FŐNIX:– Igen… az ital miatt volt. Tényleg nem akartam semmit… Biztos alkohol volt benne, mert én… én nem iszok! És ha mégis, akkor össze-vissza beszélek… mint valami bohóc…Albatrosz félmosollyal, türelmesen, közelebb lép.

ALBATROSZ:– Alkohol… valóban erre fogod?Főnix elpirul, kezeit idegesen mozgatja, hangja reszket, próbál könnyednek tűnni.

FŐNIX:– Nem… nem akarok semmit eltitkolni. Ez az igazság!Albatrosz lassan közelebb lép, nyugodtan, türelmesen.

ALBATROSZ:– Tudod, hogy nem hiszem el. Látom rajtad, ha a közelemben vagy, elpirulsz, remegsz…Főnix szinte lefagy, tekintete Albatroszra tapad, játékos, félő és őszinte egyszerre.

FŐNIX:– Nem érdekel, mit gondolsz… foglalkozz csak Minával…

ALBATROSZ:– Mi nem vagyunk együtt, de tudod, hogy csak te számítasz… és azt is látom, hogy te is így érzel.Főnix mély levegőt vesz, apró mosollyal, még mindig zavartan.

FŐNIX:– Albatrosz… én… én már csak barátként tudok rád tekinteni. Ha szeretnéd… legyünk barátok.

ALBATROSZ:– Barátok? Rendben.Főnix sóhajt, apró, félmosoly jelenik meg az arcán, zavartság és megkönnyebbülés keveredik teljesen . Albatrosz nyugodt, biztos a jelenléte.