Főnix

60.rèsz:Kimondatlan vàgyak

A cég előtt áll a busz, mindenki felszáll. Főnix a táskáival babrál, próbál nem keresgélni valakit persze, hogy őt keresi.

Albatrosz felszáll, megáll mellette.

ALBATROSZ:– Jó reggelt. Minden rendben?

Főnix vállat von, szándékosan hidegen.

FŐNIX:– Miért ne lenne?Nem kell miattam aggódnod.Van… akit jobban ismersz már.Egy szúrós pillantás, aztán elfordul.

ALBATROSZ:(kihívó félmosollyal)– Ha mondani akarsz valamit, mondd ki.

FŐNIX:– Semmit.Csak a munkámmal foglalkozom.A stábot figyeli, mintha őt nem érdekelné a beszélgetés közben belül pontosan azt akarja, hogy Albatrosz kérdezzen még.

A csapat kipakol, reflektorok, kamerák, sminkasztalok, ideiglenes sátor.Albatrosz instrukciókat ad a modelleknek. Főnix a sminket igazítja, próbál elszántan dolgozni de két másodpercenként elkalandozik.

Odapillant.Albatrosz épp a fényeket nézi.Főnix gyorsan félrenéz, mintha sosem nézett volna.Egy újabb pillanat ugyanaz.Mindig pont elkapják egymás tekintetét.

ALBATROSZ:(közelebb lép, halkan)– Ha rám akarsz nézni, nézd.Kíméld meg a nyakadat a hirtelen elfordulástól.

FŐNIX:(megvetően, de vörös arccal)– Képzelődsz!Én a modelleket nézem.Nekem munkám van.Albatrosz mosolyog tudja, hogy lebukott.

A nap lement, a csapat végre leül a tábortűz mellé.Egy asszisztens tálcával jár körbe, színes poharakkal.

ELVIN:(asszisztens)– Innovátor! A hideg ellen!Főnix mosolyog, és gondolkodás nélkül elvesz egyet.Egy korty arca felragyog.

FŐNIX:– Ez… mennyei!Senki sem figyeli igazán.Ő meg már kér egy másodikat.Az ital lassan csúszik le torkán, finoman, édesen sejtelme sincs, hogy alkohol van benne.

Zeynep oldalra biccenti fejét.

ZEYNEP:– Kicsit… sok a csillogás a szemedben.Főnix kézlegyintéssel hessegeti el.

FŐNIX:– Csak… oxigéndús az erdő!A fák levegőt csinálnak… vagy valami ilyesmi.Nevet saját gondolatán, majd feláll, kissé billegve.

ZEYNEP:– Hova mész?!Főnix fülig érő mosollyal.

FŐNIX:– Gondolkodni!A világról!Meg arról, hogy miért néz rám mindig valaki…Nem baj! Megoldom!

Elindul a sötét erdőben, virágot simogat, kavicsot rugdos, tanácstalanul nevet és beszél magához.

Közben a háttérben, jó pár méterrel mögötte Albatrosz felnéz a tűz mellől.Főnix eltűnt.A tekintete megfeszül.Feláll, csendben utána indul nem beszél, nem hívja, csak figyeli, mint aki pontosan tudja, hogy baj lesz, és érzi, hogy nem hagyhatja egyedül.

A tábor már csendesedik. Főnix kóvályog a sötétben, kezében még a félig kiürült pohár.

FŐNIX:– Jó ötlet volt ez… gondolkodni… itt…Mert a fák nem beszélnek vissza.Legalábbis… remélem.Valami megzörren a bokorban. Főnix összerezzen.

FŐNIX:– Ez csak egy… mókus!Mega–mókus.De… mókus!Újabb nesz Főnix már hátrál.

FŐNIX:(magàban beszèl)– Tudod mit? Én visszamegyek!Ez egy élő erdő, és én… nem beszélem az erdőnyelvet!Megfordul Albatrosz áll mögötte, hangtalanul lépett utána.Főnix felsikolt, hátraugrik, megcsúszik a nedves avaron.

ALBATROSZ:– Vigyázz!Elkapja karja a derekán, arcuk centikre egymástól.Főnix zihál, kezei ösztönösen Albatrosz mellkasán.

FŐNIX:– Te ijesztettél meg!Miért követsz?Menj vissza… Minához!Még hiányozni fogsz neki!

ALBATROSZ:– Aha… szóval erről van szó.Féltékeny vagy.Főnix azonnal tiltakozik, de részeg őszinteséggel.

FŐNIX:– Én?! Nem!Csak… csak…Akárkivel lehetsz…de hiába!Megbotlik egy szóban, de közelebb lép, ajkai bizonytalanul mozognak.

FŐNIX:– Mert a szíved…az… az enyém!Csak az enyém!A szavai rekedtek, érzelmesek mint amikor már nem tudja elrejteni az igazat.

Albatrosz lassan elengedi, Főnix meginog, de nem hátrál csak közelebb csúszik.

ALBATROSZ:– Tényleg így gondolod?Főnix szeme homályos, de őszinte.

FŐNIX:– Ha nem így lenne…miért mindig engem fogsz el, amikor elesek?Albatrosz el akar mosolyodni de nem meri.A közöttük lévő csend feszül, a tekintetük összekapcsolódik.És Főnix hirtelen felnyúl, és megcsókolja.Szenvedélyesen.Védtelenül.A maga részeg, túl őszinte módján.

Albatrosz megdermed, majd visszacsókolja csak egy pillanatra, ami túl sok és túl kevés egyszerre.A csók véget ér, Főnix szeme kitágul.

FŐNIX:– Ó…ne… ne haragudj!Én… nem akartam.Vagy akartam… de nem így!Biztos tényleg van alkohol abban az italban!Zavarodottan hadonászik.

FŐNIX – Ne haragudj, Albatrosz!Én… én megyek!És visszarohan a táborba,a szíve hevesen ver, ajkai még mindig Albatrosz ízét érzik.Albatrosz ott marad az erdőben,mosollyal, amit csak az éjszaka lát.