Főnix

59.rèsz:Az erdő titkai

A cégben, délelőtt:

Az iroda pezseg.Főnix sminkel a stúdióban, Albatrosz fotókat néz monitoron.Az ajtó hirtelen kinyílik belép Mina, mosolyogva, mintha hazaért volna.

MINA:(csilingelő hangon)– Meglepetés!Gondoltam, feldobod a napod, Alby.Főnix sminktollal a kezében megáll.Albatrosz hátrafordul, meglepődik, de arca nem lelkes.

ALBATROSZ:– Mina… miért jöttél?Most nem igazán alkalmas.Mina finoman karjába kapaszkodik.

MINA:– Nekem mindig alkalmas.Főnixnek megfeszül a válla.Nem néz rájuk, de hallja minden szót.Albatrosz kiveszi kezét Mina fogásából.

ALBATROSZ:– Sok a munka.Jobb lenne, ha hazamennél.Majd beszélünk.A feszült hangtól Főnix szeme megrebben.Mina pedig észrevehetően megsértődik, tekintete Főnixre siklik.

MINA:– Hm… értem.A munka fontosabb.Odamegy Főnixhez, mosolyogva, de szúrósan.

MINA:– Remélem, te is jó napot szereztél neki.Főnix arcán semleges mosoly, de hangjában csípés:

FŐNIX:– Próbálok profin dolgozni.Nincs más feladatom.Mina elvonul.Albatrosz utána fordul, majd Főnixre vissza és látja a féltékenységet a szemében.Lassan közelebb lép hozzá túlságosan közel.Főnix keze remeg a sminktartón.

ALBATROSZ:(halkan, de szemtelenül)– Ne szorítsd annyira azt az ecsetet.Nem menekül el.Főnix visszanéz rá, szúrósan.

FŐNIX:– Te sem.Sajnos.Albatrosz elmosolyodik ez az a mosoly, ami csak neki van.

Főnix a modell szemén dolgozik, de az ujja levegőt keres remeg.Albatrosz ismét mögé áll, túl közel.Érzi, de nem hátrál csak az állkapcsa feszül.

ALBATROSZ:– Reggel óta ilyen… pontosan dolgozol.Vagy valami megzavart?

FŐNIX:(sóhajtva, de nem néz fel)– Csak próbálom elkerülni a felesleges zajokat.

ALBATROSZ:– Akkor végeredményben… engem.

FŐNIX:– Pontosan.Albatrosz hajol — túl közel.

ALBATROSZ:– Azt hittem, a zajokat akkor szoktad figyelni, amikor zavarnak.Főnix lassan felnéz rá:

FŐNIX:– Téged nem figyellek.Csak… túl nagy a jelenléted.

Zeynep belép, kopogtatva egy papírral

ZEYNEP:– Emberek!Sanem kérte, hogy mindenki gyűljön össze!Albatrosz hátrébb lép, Főnix lopva kifújja a levegőt.

Sanem energikusan belép.

SANEM:– Figyelem! Megvan a következő projekt:erdőben fotózunk.A csapat felmorajlik.

SANEM:– Holnap megyünk.Úgyhogy mindenki hozzon meleg ruhát mert hideg lesz, korán indulunk, és nem akarok senkit fagyott szoborként látni a képeken!Mindenki mosolyog.Főnix épp felírná, amikor Albatrosz mellé áll pont olyan közel, mint szokott.

ALBATROSZ:– Keress meleg kabátot.Nem akarom, hogy fagyoskodj.

FŐNIX:(fel sem néz)– Nem kell aggódnod értem.

ALBATROSZ:– Nem aggódom.Csak tudom, milyen könnyű elveszni, ha az ember nem figyel.

FŐNIX:(csípős mosoly)– Nem mindenki veszik el.Vannak, akik csak menekülnek az erdőből.

ALBATROSZ:– És vannak, akik visszanéznek azokra, akik utánuk jöttek.Főnix elhallgat —más lenne, ha nem lenne ott Mina.Mina odalép közéjük, túl vidáman.

MINA:– Akkor én is jövök, igaz?Nem maradhatok ki ebből az élményből!Albatrosz fintorog egy kicsit, Főnix vállát elengedi a levegő.

ALBATROSZ:– Ez nem kirándulás, Mina.Munka.Mina sértődötten néz körbe.

MINA:– Akkor majd megmutatom, mennyire hasznos tudok lenni.

Főnix elfordul, halkan, saját magának.

FŐNIX:– Erre kíváncsi leszek.Albatrosz meghallja, elmosolyodik.

ALBATROSZ:– Holnap kezdődik a kaland.Remélem, túléled.

FŐNIX:– Már ma is túlélem.Holnap csak erdő lesz ma is elég a dzsungel.