Főnix

55.rèsz:Darabokra tört bizalom

Főnix korán érkezik a stúdióhoz, szíve gyorsan ver, minden lépése határozott, mégis belül remeg.Kezében szorosan tartja a felmondását, apró ráncok a papíron a remegő ujjak miatt.

„Ma véget vetek ennek… nem tarthat tovább” – gondolja magában, tekintete előre szegezve, minden mozdulata a fájdalmat és az elhatározást hordozza.

Főnix lassan odalép Albatroszhoz, aki épp a stúdióban dolgozik.Szíve megdobban, amikor a férfi felé néz, de tekintete határozott.

FŐNIX:– Albatrosz… itt van a felmondásom.

Albatrosz arcán azonnal felismerés, aggodalom és zavartság keveredik, próbàlja visszatartani a fájdalmat.

ALBATROSZ:– Főnix… kérlek… ne tedd. Ne mondj fel.– Kérlek, hallgass meg…

Főnix lassan felemeli a tekintetét, szemében a fájdalom és határozottság keveredik.

FŐNIX:– Nem tudok már megbízni benned, Albatrosz.– Mindent titokban tartottál… én meg bíztam benned…

Albatrosz kétségbeesetten próbál közelebb lépni, finoman megfogni a kezét, de Főnix határozott, arcán fájdalom és szívbemarkoló határozottság látszik.

Főnix lassan az ajtó felé indul, minden lépését a csalódás és fájdalom kíséri.

Albatrosz utána megy, kétségbeesetten,könyörögve.

ALBATROSZ (halkan, könyörögve):– Főnix… tudom, hogy úgy érzel, ahogy én… kérlek… adj egy új esélyt…Óvatosan megfogja Főnix kezét, finoman maga felé húzza.Ujjai enyhén remegnek, orruk szinte összeér, a levegő sűrű és feszültséggel teli.

Főnix hátralép, könnyei csillognak a szemében, hangja reszket.

FŐNIX:– Nem… már nem tudok…Főnix lassan kihúzza a kezét Albatrosz ujjai közül, tekintete fájdalmas, mégis határozott.Egy utolsó pillantást vet rá, majd elindul az ajtó felé, a léptei lassúak, de biztosak.Kilép a cégből.

A levegő hűvös az arcán, minden hang tompa, csak a saját lélegzetét hallja.

Albatrosz ott marad a stúdióban, kétségbeesett, tehetetlen, a csend és a távoli város fényei fokozzák a pillanat drámaiságát.