Főnix

Főnix

54.rèsz: Rejtett titkok

Főnix korán érkezik a stúdióhoz, hogy meglepje Albatroszt.A fények halványak, a gépek halk zúgása tölti be a teret.Arcán izgatott, apró mosoly, szeme csillogó kíváncsisággal.

„Ma végre láthatom… remélem, örülni fog…”

– gondolja, apró léptekkel halad, szinte lebegve a csendben.A stúdió üres, minden hangtalan, mintha a város is várna valami csodát.

Albatrosz és Sanem hamarabb érkezik, a stúdió fényeiben beszélgetnek.

Sanem hangja halk, de határozott, apró düh rejtőzik minden szó mögött.

SANEM:– Láttam, együtt vagytok Főnixxel.

– Elmondtad neki, hogy tied a cég? Nem csak fotós vagy, hanem a tulajdonosa is?

Albatrosz lehajtott fejjel, zavartan.

ALBATROSZ:– Nem… még nem mertem elmondani neki.

Sanem hangja élesedik, a szeme villan.

SANEM:– Meddig akarsz neki hazudni? Ha megtudja, hogy a kapcsolat elejétől hazugság az egész… kiborul.

A stúdió csendje feszültté válik, Főnix a sarokban hallgat, szíve apró darabokra törik, miközben apró, gesztusokkal próbálja visszatartani a könnyeit.

Főnix ott áll a sarokban, ujjaival játszik idegesen, apró sóhajokkal küzd a könnyekkel.Amikor Sanem és Albatrosz bemennek az irodába, Főnix gyors, halk léptekkel távozik.A szívében fájdalom és szeretet keveredik, minden lépésnél érzi Albatrosz hiányát.

Főnix sietve lép ki, utcán a hideg levegő a bőrén, léptei remegnek.Összefut Emmával, aki aggódva néz rá.

EMMA:Főnix jól vagy?

FŐNIX (suttogva, remegve):– Igen Emma,de kèrlek segíts… ne szólj senkinek, hogy itt voltam.– Mondd, hogy beteget jelentettem.

Emma bólint, Főnix arcán apró mosoly a könnyei között, lassan elindul, próbálja eltitkolni érzelmeit.

Albatrosz mindenhol keresi Főnixet.

Megkérdezi Emmát.

ALBATROSZ:– Emma nem láttad Főnixet?

EMMA:(halkan,suttogva) Valami történt… nem nézett ki jól, és beteget jelentett.Albatrosz tehetetlenül és kétségbeesetten indul Főnix után, minden pillanat feszültséggel teli.

Albatrosz a lakásnál keresi, de Főnix nincs ott.Végül a közös helyükre megy, ahol Isztambulban hallgatták a víz csobogását.Áll csendben zavartan, próbálja feldolgozni, hogy Főnix eltűnt.

Albatrosz közelít, aggódva.

ALBATROSZ:– Főnix… jól vagy?

Főnix szeme csillog a sok sírástól, apró, szarkasztikus mosoly jelenik meg ajkán.

FŐNIX:– Jól? Persze…Albatrosz közelebb lép, próbál vigasztalni.

ALBATROSZ:– Akkor mi a baj, Főnix?Főnix lassan hátralép, tekintete éles, hangja reszket.

FŐNIX:– Mi a baj? Ennyire szeretnéd tudni? Rendben… Mikor akartad elmondani… biztos rajtam nevetett mindenki… a kis naiv Főnixen.

Albatrosz közelebb lép, próbálja megfogni a kezét, de Főnix hátralép, a távolság nő.

ALBATROSZ:– Főnix… nem értem… miről beszélsz?FŐNIX:– Miről beszélek… még mindig nem érted, ugye?– Mikor akartad elmondani, hogy te vagy a cég tulajdonosa? Mit gondoltál… hogy a pénzed érdekel?

Albatrosz arcán pánik, zavartság, bűntudat jelenik meg. Mélyen lélegzik, próbál koncentrálni.

ALBATROSZ (suttogva, kétségbeesetten):– Főnix… kérlek… hallgass meg… én… én sosem akartam, hogy így érezd…Főnix könnyei végigfolynak, hangja suttogásként, darabokban.

FŐNIX:– Mindig hazudtál… mindent titokban tartottál… én meg csak vártam, bíztam benned…Albatrosz lassan közelebb lép, könyörgő tekintettel.

ALBATROSZ:– Főnix… kérlek… én tényleg nem akartam… Nem tudtam, hogyan mondjam el… Nem akartalak megbántani…

Főnix visszalép, a távolság nő, szemük mégis beszél: fájdalom, szeretet, bűntudat, vágy.FŐNIX (reszketve, határozottan):– Nem tudok… nem tudok így maradni.Albatrosz vège!!! Nem akarok olyan fèrfival együtt leni aki vègig hazudot nekem.

Főnix lassan, könnyeivel küszködve fordul el, Albatrosz ott marad, kétségbeesett, tehetetlen, a csend és a víz csobogása mind a pillanat súlyát fokozza.