Főnix

Főnix

52.rèsz:A rejtőző igazságok

A stúdióban szünet van.Mindenki szétszéled, kávé, beszélgetés, csattogó cipők.

Albatrosz lopva körbenéz, majd elindul a folyosó végén lévő, eldugott próbafülkék felé.Ez az épület egyik legrejtettebb része sminkszag, ruhák, parfüm lóg a levegőben.

Belép, majd beküldi az üzenetet:Üzenet Főnixnek:„Hátsó próbafülke. Most.”

Főnix a sminkasztalnál ül, amikor megkapja az értesítést.Az arca elpirul : félénk mosoly, szívdobbanás, gyors kapkodás.Körülnéz, majd csendben elindul.Belép a próbafülkébe.

Albatrosz ott áll, félig háttal.Az ajtó halkan rácsukódik mögötte.

ALBATROSZ: (suttogva):– Már majdnem azt hittem, nem mersz eljönni.

FŐNIX: (ideges-kedves zavarral):– Ha rohanni kezdek, mindenki gyanakodna…Albatrosz közelebb lép.Az egyik kezével óvatosan megérinti Főnix arcát Főnix nagyot nyel, a tekintete fel-le cikázik, mintha nem tudná hova nézzen.Az a tipikus „beszélek-kicsit-habogok-és-piros vagyok” mosoly jelenik meg.

ALBATROSZ:– Tudod… amikor így nézel rám…Közelebb hajol.Főnix kicsit hátralép, megakad valami ruhazsákban, majd újra előre a mozdulat ügyetlen, édesen zavarba ejtő.

ALBATROSZ (mély hangon, mosolyogva):– …nagyon nehéz nem megcsókolnom.

Főnix szeme kikerekedik, majd lehunyódik egy pillanatra nem mond semmit, csak lassan közelebb lép, lélegzete összefonódik Albatroszéval.Albatrosz egyik keze a derekára csúszik, a másikkal megsimítja az arcàt.A csók köztük megtörténik lopott, sietős, mégis tele várakozással.Mélyülne…

Zeynep hangja az épületben:– Főőőnix?! Hol vagy?

Főnix riadtan megugrik, majdnem belerúg egy cipősdobozba.

FŐNIX :(suttogva, pánikolva):– Jaj ne! Zeynep!

Albatrosz mosolyog, egy hajtincsét kisimítja Főnix arcából.

ALBATROSZ:– Menj.

Főnix mély levegőt vesz, az arca ég.

Hirtelen kisurran a fülkéből.

FŐNIX (Zeynep felé):– Itt vagyok! Csak… ellenőriztem valamit!Zeynep odaszalad hozzá, semmit sem sejt

Főnix lopva visszanéz a félhomályos ajtóra.