Főnix

Főnix

50.rèsz:Szív titkai

A nap már magasan jár, mire Főnix és Albatrosz elhagyják a kunyhót.Az autóban csend van de az a puha, „mi már tudunk valamit” típusú csend.

Főnix időnként félrebiccenti a fejét, hogy ránézzen Albatroszra, aztán gyorsan elkapja a tekintetét.

Albatrosz meg csak mosolyog a bajusza alatt, élvezve, hogy látja rajta az izgalmat.Megállnak Főnix házánál.Albatrosz nem szól elsőnek türelmes, figyelmes.

Főnix túljátszott könnyedséggel beszélni kezd, de a hangja kicsit remeg.

FŐNIX :(gyorsan, hebegve)– Szóval… öhm… lenne egy apróság… kérés… kicsi… vagyis nem kicsi, nekem fontos.

Albatrosz felé fordul, nyugodt tekintettel.

ALBATROSZ:– Mondd.Főnix nagy levegőt vesz, mint aki bátorságot gyűjt.

FŐNIX:– A kapcsolatunk… szeretném, ha a cégnél egyelőre titok maradna.Nem akarom, hogy mindenki rólam beszéljen.Elég zavarba jövök magamtól is…Albatrosz ajka sarkában mosoly játszik, szelíd, magabiztos mosoly.

ALBATROSZ:– Rendben.Ahogy te szeretnéd.A mi történetünk… a miénk marad egy ideig.

Főnix megkönnyebbül, és máris sokkal élénkebb mintha felszabadították volna.Elkapja a kilincset, kiszáll, de még visszahajol, kissé hebegve.

FŐNIX:– Köszönöm. Majd holnap… találkozunk.Munkahelyi… munkakörnyezetben.Első fejezet: titkos szerelem… csakhogy ezt nem mondtam ki.

Albatrosz halk nevetést ejt ki az a jellegzetes „csak ő érti” nevetés.

ALBATROSZ:– Jó éjt, Főnix.

Főnix sietve int, majd olyan gyorsan csukja be az ajtót, mintha lebukástól félne.

Albatrosz még figyeli, ahogy a lány bemegy aztán elhajt.

Ahogy belép, azonnal lerúgja a cipőjét, a táskáját leteszi, majd izgatottan fel-alá járkál, magában motyogva , amikor valami érzelmi túltöltést él át.

FŐNIX: (hadarva magának)– Jézusom, mit beszéltem össze? Titok. Titok! Hogy fogok titkot tartani?Aztán előkapja a kis naplóját, leül, mély levegőt vesz, és írni kezd:

„Ma valami elkezdődött. Soha nem néztek rám így… és én sem másra.Túl közel volt, túl csendben, és mégis… a szívem kiabált.Tudom, boldog vagyok, de most titokban kell lennie.Nem akarom, hogy a világ beszéljen róla.Még élvezném csak a magamnak.”

Ahogy becsukja a füzetet, az arcát elrejti a tenyerébe és nevet kicsit szégyenlősen, kicsit túlmozgásosan , amikor magától pirul el.– Mi lesz ebből holnap? — gondolja.És a mellkasában izgalom lüktet, amit semmi sem tudna elvenni.