Főnix

Főnix

46.rèsz:Rejtett árnyak

A kocsi halk morajlása mellett Főnix szíve vadul dobog, minden pillanatban úgy érzi, kiugrik a helyéről. Nem érti, miért van Albatrosz mellett. A sötét út, a fák árnyai, és a csend feszültséggel telnek meg.

FŐNIX:– Miért vagyok itt?

ALBATROSZ:– Csak láttam, hogy nem szereted a puccos partikat.

FŐNIX:– Ez igaz, nem szeretem… de miért viselkedtél furcsán, amikor Mert beszélgetett velem?

ALBATROSZ:– Én… nem viselkedtem furcsán.Főnix sóhajt, még mindig nem érti, mi zajlik körülötte.

A kocsi megáll, és ők ketten kiszállnak. A kunyhó az erdő mélyén áll, lágy fény szűrődik ki az ablakok mögül. A levegő hűvös, de a köztük lévő feszültség forró.

Belépnek a kunyhóba, és a beszélgetés folytatódik. Mindketten próbálnak visszafogni valamit, amit egyikük sem mer kimondani: a szerelmet, amit éreznek.

FŐNIX:– Nem értem, miért vagy így… mintha… valami titkod lenne.

ALBATROSZ:– Csak… nem akarom, hogy bárki más is… közel kerüljön hozzád.Főnix szeme elkerekedik, a hangja egy kicsit megremeg.

FŐNIX:– És miért érdekel téged, hogy kivel beszèlek?

ALBATROSZ:– Mert… csak te számítasz, Főnix. Senki más.Főnix szinte elakad, a levegő vibrál körülöttük. Egy pillanatig hallani lehet a szívük dobbanását, a fa padló alatt súroló lépteket, a kandalló halk pattogását.

Albatrosz lassan közelebb lép. Főnix hátrálna, de a fal van mögötte. A levegő sűrű, a szemük találkozik, és mindketten érzik: a világ körülöttük megszűnt.

ALBATROSZ:– Ne fuss… maradj itt velem egy pillanatra.Főnix halkan sóhajt, szinte hangtalanul, de a szívében tombol a bizonytalanság és a várakozás.

Albatrosz előrelép, arca közel a Főnixéhez, a pillanat vibrál a feszültségtől.És akkor történik: a csók. Nem lassú, nem óvatos, hanem intenzív, váratlan, mégis gyengéd. Albatrosz megfogja Főnix állát, enyhén hajlítja, hogy a szeme mindig a szeme legyen, és hirtelen, de pontosan, a vágy és a féltékenység összes érzelmével megcsókolja.

Főnix először megrezzen, majd a pillanat szenvedélye magával ragadja. A tér körülöttük teljesen eltűnik, csak a csók létezik, a levegő vibrál, a szívek vadul vernek, a légzés felgyorsul.Amikor elengedik egymást, mindketten zihálnak.

Főnix szeme tágra nyílik, a szívében pezseg a meglepetés és az izgalom.

Albatrosz tekintete lágy, de szenvedélyes, és mindketten tudják: valami örökre megváltozott köztük.