Főnix

Főnix

44.rèsz:Rejtett vàgy

A cég által rendezett ünnepi partin már szól a zene, a fények aranysárgán csillognak, a stúdió munkatársai koccintanak, nevetnek, táncolnak. Főnix Zeynep mellett áll, a tömeget figyeli, próbálva elterelni a gondolatait Albatroszról… kevés sikerrel.

Ekkor a bejárat felől hirtelen hangos üdvözlések hallatszanak.

MERT:— Testvérem! Végre megérkeztem!Albatrosz egy ritka, őszinte mosollyal fordul felé.

Mert fiatalos, karizmatikus férfi, akinek belépése szinte azonnal energiát visz a térbe. Ölelkeznek, majd Mert körbenéz.

MERT:— Hol vannak a kollégáid? Mutasd már meg, kik dolgoznak veled ebben a híres stúdióban!

Albatrosz éppen válaszolna, amikor Mert tekintete hirtelen megtorpan.Pont Főnixen.

A férfi teljesen ledermed, majd félhangosan, hitetlenkedve megszólal.

MERT:— Testvérem… ki ez a csodálatos nő? A piros ruhában… mintha egy film díszleteiből lépett volna ki.

Albatrosz összehúzott szemmel néz rá, de nyugodt hangon felel.

ALBATROSZ:— Ő? Ő Főnix… a stúdió kozmetikusa.

Mert szeme tovább csillog, miközben Főnix felé pillant.

MERT:— Kozmetikus? Ugyan már… ő egy jelenség.

Albatrosz állkapcsa megfeszül, de csendben marad.

Mert azonban elindul Főnix felé, mintha nem is hallotta volna a finom feszültséget Albatrosz hangjában.

Főnix meglepetten fordul felé, amikor Mert udvarias mosollyal megáll előtte.

MERT:— Jó estét. Én Mert vagyok… a régi barátja Albatrosznak.Tàncolna velem?

Főnix szeme kikerekedik, zavarban összekulcsolja az ujjait.

FŐNIX:— Én… sajnálom… nem érzem jól magam. A fejem kicsit zúg a díjátadótól.

Mert nem erőszakos, csak kedvesen bólint.

MERT:— Értem. Akkor legalább beszélgethetünk? Nem szeretném, ha egy ilyen szép estét egyedül töltenél.

Zeynep távolabbról látja, mosolyog is, de Főnix nem tud oldódni.Nem érti, miért feszül be, de valami… valami nincs rendben benne.

És ekkor…Albatrosz a terem másik végéből figyeli őket.Pontosan úgy, mint amikor valaki Főnixhez túl közel került.A tekintete sötétül, lassan elindul feléjük, megáll Mert és Főnix előtt.Nem mond semmit.Csak kinyújtja a kezét Főnix felé.

A nő felnéz rá… és valami mély, kimondatlan rezgés rántja össze őket.Mert csak figyeli, kíváncsian és kissé értetlenül.Főnix végül lassan Albatrosz kezébe csúsztatja a sajátját.Nincs szó.Nincs magyarázat.Csak a döntés.

Albatrosz egyetlen szót sem mondva indul el kifelé, kézen fogva Főnixet nem gyorsan, nem erőszakosan, hanem… határozott, magabiztos.

A nő követi, szinte ösztönből, mintha a teste előbb döntött volna, mint az agya.Ahogy kilépnek az épületből, az éjszaka csendje körülöleli őket.Elindulnak az erdő felé… ahhoz a kunyhóhoz, amiről senki sem tud csak Albatrosz.