Főnix

Főnix

42.rèsz:Új lehetőségek

Főnix véletlenül Albatrosz VIP helyére megyA színház félhomályban úszik, a díjátadó előtti percekben mindenki igyekszik elfoglalni a helyét.

A vörös bársonyszékek végtelen sora között Főnix ide-oda pillant, kezében a programfüzetet szorongatja.

FŐNIX:(motyogva)– Oké… bal sor, tizenkettes szék… vagy mégse? Miért kell ennek ennyire sötétnek lennie…?Egy lépést tesz előre, aztán még egyet, végül megáll a VIP rész feliratánál, de nem veszi észre. Belép. A luxusbőr székek között megtorpan, és halkan sóhajt.

FŐNIX– A többiek miért nem tudnak normális fény mellett helyet foglalni? Komolyan…Hátat fordít, hogy megnézze a székszámot – és ekkor valaki egészen közel lép mögé.

Olyan közel, hogy amikor Főnix megfordul, szinte nekimegy a férfinak.

A mozdulat megáll félúton.A levegő megfeszül.

Albatrosz ott áll, karjait lazán összefonva, de arca csupán egy arasznyira van Főnixtől. Tekintete mély és nyugodt, mégis benne rejtőzik a vad, rejtélyes energia – az a fajta, amitől egy pillanatra megáll az ember lélegzete.

Főnix nyakán végigfut a forróság.

ALBATROSZ (lassan, mély hangon):– Tudod, hogy ez a VIP rész, ugye?

Főnix hirtelen hátrálna, de mögötte egy szék, így csak puhán nekidől, megakad.

FŐNIX (zavarban):– Én… én csak… eltűnt a sorom. Mármint… biztos, hogy rossz irányba indultam. Bocsánat, tényleg nem akartam zavarni!

Albatrosz egy fél lépést közelebb lép, mintha direkt csökkentené a távolságot.

ALBATROSZ:– Lehet, hogy a sors küldött ide.

Főnix szeme elkerekedik.

FŐNIX:– Tessék?

ALBATROSZ (kis, sejtelmes mosollyal):– Mert most… úgy tűnik… nem tudsz elmenekülni.A fény megcsillan Főnix piros ruháján, ahogy Albatrosz lassan előrébb hajol nem ér hozzá, mégis olyan, mintha az egész tér körülöttük összeszűkülne.

Főnix ujjai megfeszülnek, kiszárad a szája, a szíve pedig gyorsabban ver.

FŐNIX (rekedten):– Én… tényleg csak eltévedtem.

ALBATROSZ:– Tudom.lassan körbenéz a VIP soron– De ritkán téved el valaki pont az én helyemre.

Főnixnek fogalma sincs, miért érzi azt, hogy ez a férfi ennyire magához vonzza… de a közelség, a hangja, a tekintete mindent megmagyaráz.

FŐNIX:– Most… visszamennék a saját helyemre. Ha… ha megengednéd.

Albatrosz félreáll de úgy, hogy még így is súrolják egymás auráját, ahogy Főnix elhalad mellette.

A nő érzi a férfi testének melegét, még ha nem is ismeri az illatát, még ha sosem érezte eddig – most úgy tűnik, minden érzéke rá fókuszálna.

ALBATROSZ (mögötte halkan):– Találkozunk még ma este.

Főnix nem mer visszanézni.Még csak a gondolata is elég, hogy megremegjen.