Főnix

Főnix

40.rèsz: Két világ között

Főnix nagy levegőt vesz, miután Sanem elszólította Albatroszt. Próbál visszatérni a saját sminkasztalához, és normális módon dolgozni.Csakhogy…A feje tele van a reggeli jelenettel.

A szíve gyorsabban ver, a keze remeg, a lába pedig mintha önálló életet élne.– Oké, Főnix, koncentrálj… – motyogja magának, miközben előkészíti a következő modell sminkjéhez a palettákat. – Nem nagy dolog… csak egy férfi… csak egy mosoly… csak egy… egy… óóóó, miért néz így?!

Ekkor odanéz balra.

Albatrosz ott áll.Pont ott.A fotós felszerelését igazgatja… vagy legalábbis úgy tesz.

Valójában végig őt figyeli.

Főnix majdnem lever egy sminkecsetes tálcát.– Te jó ég… – suttogja magának. – Ez követ engem?!

Albatrosz félmosollyal, mintha csak véletlen lenne, lassan felé fordul: – Minden rendben, Főnix?

Főnix:– I-igen! Persze! Csak… ez… ez egy szék… – mutat a saját sminkszékére, amit épp megkerült, mintha veszélyes akadály lenne.

Albatrosz közelebb lép. – Tudom – mondja mély, nyugodt hangon. – A székek általában azok.

Főnix elpirul, majd gyorsan a sminkes táskájába néz, mintha ott keresne menedéket.

Pár perc múlva…Főnix próbálja úgy megszervezni a lépéseit, hogy véletlenül se fusson össze újra Albatrosszal.– Kávé… kávé… kávé kell… – motyogja.

A konyhába ér.Megáll.A pultra könyököl.– Itt biztonságban vagyok. Csak kávé. Nem férfi. Nem mosoly. Nem illat. Semmi veszély…

A háta mögött megszólal egy mély hang:– Kávé nélkül nem tudsz élni, igaz?

Főnix majdnem felugrik a plafonig.– A… Albatrosz?! Te… te… mit keresel itt?

Albatrosz elmosolyodik, halványan, de maróan vonzóan: – Ugyanazt, mint te. Kávét. Meg… társaságot.

Főnixnek remeg a keze, miközben a poharat tölti.A kávé túlcsordul.Le a pultra.Majd a földre.– Ó… ó… ne már… – suttogja kétségbeesetten.

Albatrosz halkan nevetve letérdel mellé egy papírtörlővel. – Jé, nézd csak… megint zavarban vagy mellettem.

Főnix elsápadva: – É-ééén? Nem! Csak… a gravitáció… és a kávé… ők… ők összeesküdtek.

Albatrosz közelebb hajol hozzá, a tekintete puha, meleg, figyelmes: – Ha ennyire zavarba hozlak… lehet, gyakrabban kéne itt lennem.

Főnix szó szerint lefagy.Pislog.Majd gyorsan felpattan.– Nekem… nekem mennem kell… sminkelés… munka… igen… smink…Albatrosz a pultra támaszkodik, félmosollyal: – Még találkozunk, Főnix…

Ahogy Főnix kisiet, Melike a recepció mögül összenevet Albatroszzal: – Főnix nagyon félénk, ugye?

Albatrosz a tekintetét Főnix után szegezi, meleg és puha pillantással: – Nem félénk. Csak… őszinte. És… gyönyörű, amikor zavarban van.

Melike elpirul: – Húha… nagy a baj, Albatrosz.– Igen – mosolyodik el Albatrosz –, nagyon nagy.