Főnix

39.rèsz:A távozás csendje

A nap folyamán (Albatrosz folyamatosan követi Főnixet)Főnix próbálja összeszedni magát, ahogy Sanem elhívja Albatroszt.

Főnix;– Jó… nyugalom… semmi baj… normális vagy… normálisnak kell lenned… – motyogja maga elé, miközben elindul a sminkes szobába.

Csakhogy a „normális” aznap valahogy lehetetlen.

A folyosón Főnix megáll a tükörnél, igazít a haján.

Főnix:– Légzés… normális légzés… – suttogja.

Hirtelen megjelenik mögötte Albatrosz a tükörben, túl közel.

Albatrosz:– Szóval normális légzés? – kérdezi halkan, mély hangon.

Főnix felugrik, majdnem leveri a sminkpalettát.– Te… te MIÉRT vagy mindenhol?! – kérdezi pirosan.

Albatrosz vállat von.– Nem vagyok mindenhol. Csak… ott, ahol te is.

A hangja olyan nyugodt, hogy Főnix teljesen lefagy.

Főnix a recepciós pultnál áll Melikével beszélgetve.

Főnix:– Melike, kérlek, mondd, hogy van valami… akármi… ami lefoglal.

Melike:– Hát, lenne egy papír aláírás… de azt Albatrosz intézi.

Főnix elsápad:– Ki?

Melike:– Albatrosz. Már küldtem is neki üzenetet.

Főnix:– MELIKE, NEM KELLETT VOLNA!

Albatrosz azonnal ott terem:– Igen, Főnix? Hívtál?

Főnix arca vörösödik, mint egy paprika.– N-nem! Melike hívott! Csak… csak… papír… meg toll… meg írás… nem fontos!

Melike kuncog a pult mögött.

A sminkes szobában:

Főnix munkába kezd, de a keze remeg, ahányszor megérzi Albatrosz tekintetét.A férfi az ajtófélfának támaszkodik, és csendben figyeli.

Főnix végül kiborul:– Mit csinálsz? Miért állsz ott? Miért nézel így?

Albatrosz mosolyogva:– Csak szeretem nézni, ahogy dolgozol. Nyugodt leszek tőle.

Főnix:– Én meg NEM vagyok tőle nyugodt!

Albatrosz finoman közelebb lép.– Szeretnél, hogy menjek?

Főnix dadog:– I-igen… nem! Vagyis… igen! De… nem!

Albatrosz halkan nevet, aztán suttogva:– Rendben… itt maradok.

Főnix arca ismét elvörösödik.– Te… ez nem fair.–

Sosem játszottam fair módon – feleli Albatrosz félmosollyal.

Sanem lihegve beront:– Albatrosz! Gyere már, szükségem van rád!

Főnix nagyot sóhajt.– Köszönöm, Sanem, köszönöm! – mormogja.

Amikor Albatrosz elindul, még visszafordul Főnixhez.

A tekintete olyan puha, meleg, hogy Főnix szinte elolvad.– Még beszélünk, Főnix… rendben? – mondja halkan.

Főnix nem tud megszólalni. Csak bólint.