Főnix

Főnix

38.rèsz: Árnyék a fényben

Az este már késő volt, amikor Albatrosz megérkezik Sanem lakásához. Sanem a kanapén ül, és egy csésze teát tart a kezében. Amint meglátja Albatroszt, a tekintete aggódó és kíváncsi egyszerre.

Albatrosz lehúzza a kabátját, és leül Sanem mellé, de a szemében valami komoly, nehéz gondolat villan.

Sanem (óvatosan, halk hangon):– Mi történt? Miért nézel így… mintha egy egész világ nyomná a vállad?

Albatrosz mély levegőt vesz, majd halkan, komolyan:– Sanem… el kell mondanom… beleszerettem Főnixbe. Teljesen. Nem csak egy pillanat volt… hanem… én… tényleg…

Sanem elmosolyodik, de a szemében ott van a bölcsesség és a kis aggódás.– Tudom… láttam, ahogy rá nézel. De… tudnod kell, hogy van valami, amit Főnixnek tudnia kell.

Albatrosz ránéz, értetlenül:– Mit?

Sanem halk, de határozott hangon:– Azt, hogy nem csak a fotókat készíted a cégnél… hanem a tulajdonosa is vagy.

Főnixnek tudnia kellene, hogy ki is vagy valójában.

Albatrosz elkomolyodik, lehunyja a szemét:– Sanem… nem tehetem. Ha elmondom neki… Főnix… megutálna. Soha nem bocsátaná meg, hogy hazudtam neki. Nem tehetem. Nem akarom elveszíteni…

Sanem lágyan megfogja Albatrosz kezét:– Értem… de egyszer el kell mondani. Igazság nélkül nem lehet komoly kapcsolat. De ha most nem teheted… akkor óvatosan kell haladnod. Adj neki időt, és próbálj őszinte lenni minden másban.

Albatrosz mély sóhajt vesz, majd halkan, játékosan, de egy cseppnyi keserűséggel:– Jó… de nehéz… nagyon nehéz.

Minden pillanatban látom az arcán a bizalmat… és félek, hogy egy hazugság mindent tönkretenne.

Sanem rámosolyog, kedvesen:– Akkor figyelj rá… legyél mellette, de tudd, mikor kell igazán őszintének lenned. Főnix meg fogja érteni… ha egyszer készen áll.

Albatrosz bólint, tekintete Főnix képe felé száll a gondolataiban.– Igen… ő a legfontosabb. És nem veszíthetem el… bármi áron.

A csendben csak a távolból hallatszik a város zaja, és Albatrosz tudja: a nehéz döntés napjai még csak most kezdődnek, de már most biztos benne, hogy minden pillanatot mellette akar tölteni.

A nap első fénye beszűrődik a cég üvegajtaján, amikor Főnix belép. A táskáját igazgatja, a haját próbálja rendbe hozni, de még mindig a tegnapi este hatása alatt áll.

A szíve egy kicsit gyorsabban ver, mert tudja, hogy Albatrosz ott lesz.

Albatrosz már a recepció előtt áll, karba tett kézzel, félmosollyal. Amint meglátja Főnixet, az arca felderül.

Főnix (motyogva, zavarban):– Jaj… oké… koncentrálni… nyugodtan… semmi gáz… csak… belépek… és…

Albatrosz lassan odalép hozzá, túl közel, de nem tolakodóan, épp annyira, hogy Főnix érezze a közelségét.– Jó reggelt, Főnix… – mondja lágyan, mély hangon, félmosollyal. – Kipihenten?

Főnix összerezzent, elpirul, és gyorsan a táskájába nyúl:– Én… igen… kipihenten… csak… reggel van… és a… kávé… igen…

Albatrosz halk nevetése tölti meg a teret:– Pont ez tetszik, amikor próbálsz „normális” lenni… teljesen zavarba jössz.

Főnix gyorsan a recepciós, Melike felé néz, mintha azzal mentené magát, de a szemei mindig visszatérnek Albatroszhoz.– Nem… nem… csak… csak a… a dolgok… igen… – motyogja, miközben próbál nyugodt maradni.

Albatrosz közelebb hajol, szinte súgja a fülébe:– Tudod… szeretnék veled beszélni… csak kettesben…

Főnix szíve hevesen ver, piros arccal:– Ó… igen… én is… beszélni… tudunk… majd… – dadogja zavartan.

Ekkor azonban Sanem, aki pont arra halad, hangosan odaszól:– Sziasztok! Albatrosz! Főnix! Gyere, gyorsan, kell valami…

Albatrosz halványan elmosolyodik, de Főnix hirtelen összerezzent.

A pillanat elszáll, a csendes, intim közelség megtörik.

Albatrosz halk, játékos hangon:– Úgy tűnik, ma nem lesz alkalmunk kettesben beszélni… majd később…

Főnix arcán ott marad a piros folt, a szemében a zavart és az izgalmat vegyesen.

A titok továbbra is megmarad: Albatrosz még nem árulta el Főnixnek, hogy ő a cég tulajdonosa, és a romantikus érzelmek egyelőre csak a feszültséget fokozzák.

Az egész cég körülöttük mozog, de számukra a világ kiszűri a zajt. Csak a játékos flört és a közelség érzetét őrzik a pillanatban – még ha Sanem közbeszólása miatt el is marad a beszélgetés.