Főnix

Főnix

21.rèsz: Újrakezdés árnyai

Mindenki hazamegy a cégből. A folyosók lassan kiürülnek, a fények tompulnak. Főnix csendesen összepakolja a sminkes asztalát, majd kilép az utcára.

A hideg esti levegő finoman éri az arcát.Ő nem tudja, hogy eközben…

Albatrosz már otthon ül, és tárcsázza Esra számát.

Esra (élénk hangon):– Szia szerelmem! Végre felvetted.

Albatrosz mély levegőt vesz, hangja csendes, komoly.

Albatrosz:– Esra… beszélnünk kell. Amit köztünk van… nem működik tovább.

Esra hangja megtörik:– Albatrosz… van valakid?Albatrosz lehunyja a szemét.Főnix arca jelenik meg előtte: ahogy mosolygott… ahogy a film alatt hozzá bújt… ahogy aludt.

De végül halkan, őszintén mondja.

Albatrosz:– Nincs. Nincs senkim. Csak… már nem érzem ugyanazt. Ennyi.

Esra hosszú csend után :– Értem. Akkor legyen így… Vigyázz magadra.A vonal megszakad.

Albatrosz tenyerébe temeti a fejét.Tudja, hogy Főnix miatt még inkább fáj ez az egész.

Albatrosz Főnixet hívja – de a lány nem veszi fel.Albatrosz néhány percig csak bámul maga elé, majd felkapja a telefonját, tárcsáz.Cseng…Cseng…Cseng…Főnix ránéz a kijelzőre.

A szíve megdobban, de gyorsan elnyomja.Nem veszi fel.Ő döntött: távolságot tart.

Főnix otthon leül az ágy szélére.A szobában csend van, csak a szívverése hallatszik.És ekkor… képek villannak fel benne:

– amikor együtt főztek…

– amikor a horrorfilm alatt hozzá bújt…

”Főnix lehunyja a szemét.

Főnix (magában, keserű mosollyal):– Persze… mit számít mindez, ha van valakije. Meg ha olyan gyönyörű életük van… együtt.Még mindig azt hiszi, hogy Albatrosznak Esra a barátnője.

Albatrosz is visszaemlékezik

A lakásában Albatrosz a kanapéra dől.Főnix alakját látja maga előtt:

– ahogy mosolyog a reggelinél…

– ahogy néha elpirul, amikor hozzáér.

– és ahogy ma elfordult tőle a stúdióban… valami miatt.Albatrosz halkan suttog:– Főnix… miért távolodtál el tőlem megint?

Főnix előveszi a kis füzetét, amibe mindig az érzéseit írja.Leül az ablak alatti párkányra, és gyors, érzelmes sorokat vet papírra:

„Miért számít ennyire, mit csinál, kivel beszél?Miért fáj, ha mosolyog valaki másra?Én csak… szeretnék nem érezni semmit.De minden pillanatot látok magam előtt…És félek, hogy csak én gondoltam túl mindent.”

Leteszi a tollat, mélyet sóhajt.

Emma hirtelen berobban a szobába, kezében teával.

Emma:– Na, Főnix, most már elég! Egy sztorit kérek! Mi történt veled, amikor nem voltál itt?!Mi az, hogy egyszer csak hazajössz, újra dolgozol, meg közben úgy nézel ki, mint aki három romantikus drámát sírt végig?

Főnix felkapja a fejét, zavart mosollyal próbál kitérni.

Főnix:– Semmi… Semmi különös nem történt, csak… tudod… sok munka… meg a nap is sütött… meg…

Emma összehúzza a szemét:-Főnix.Ne nézz így.Te biztosan valakibe beleszerettél.

Főnix azonnal elfordítja a fejét, arcát elönti a pír.

Főnix:– Én… én csak…Jó éjszakát, Emma!

Emma:– Főnix! Visszajössz! Ezt nem hagyhatod így!

Emma sóhajt:– Holnap folytatjuk… mert tudom, hogy itt valami történik.