Főnix

Főnix

20.rèsz: Töréspont

Az utolsó nap reggele csendesen kezdődik.Főnix és Albatrosz külön szobákban ébrednek.A napsugár halványan szűrődik be a függönyön, a stúdió környéke még teljesen nyugodt.Albatrosz a konyhában készíti a reggelit, halk, gondterhelt mozdulatokkal.

Amikor kész, leteszi a tányért Főnix elé, majd lágyan megszólal:

Albatrosz (lágyan, halk hangon):– Ma kész a kocsi… így ma visszamegyek Isztambulba.Főnix… visszajönnél velem? Kérlek, dolgozz újra a stúdiónál.

Főnix lassan felül, tekintete félénk, de határozott.

Főnix:– Rendben… visszajövök.

Már Emma is nagyon hiányzik.Albatrosz halk bólintással felel, figyelve a lány minden apró mozdulatát.

Este visszaérkeznek Isztambulba

Csendes, fáradt utazás után visszaérkeznek Isztambulba.Nem beszélnek sokat, csak néha egy-egy halk félmosoly cserél gazdát köztük.Amikor hazaérnek, Főnix elköszön, és másnapra megígéri, hogy bemegy a stúdióba dolgozni.

Másnap reggel

Reggel Főnix belép a stúdióba. A hatalmas fények, kamerák, parfümillat és vibráló munka egyszerre ismerős és hiányzott is neki.Ahogy megjelenik, a dolgozók boldogan fogadják:

Leyla (sminkes kolléga):– Főnix! Végre újra itt vagy! Annyira hiányoztál!

Selin (asszisztens):– A modellek is örülnek, teljes a káosz nélküled!

Főnix mosolyog, próbál természetes maradni, miközben a belsejében kavargó érzések hullámoznak.

Sminkelés közben Főnix észreveszi, hogy Albatrosz telefonja rezeg a közelben.A kijelzőn egy név jelenik meg:Esra hívja…

Főnix megdermed egy pillanatra.

Főnix (magában, halkan):– Esra… ki ez?Finoman Leylához fordul.

Főnix (óvatosan):– Leyla… te tudod, ki az az Esra? Láttam, hogy ő hívja Albatroszt…

Leyla felcsillanó szemmel, pletykás lelkesedéssel felel:Leyla:– Hogyne tudnám! Esra Albatrosz barátnője. Amerikában dolgozik modellként. Ritkán találkoznak, de… hát ők olyan gyönyörű pár! Sokan mondják, hogy talán ő lesz a felesége.

Főnix arca lehervad.Szíve összeszorul.Ettől a perctől kezdve finoman, de láthatóan távolságot tart Albatrosztól.

Albatrosz közelebb lép, finoman kérdez.

Albatrosz:– Főnix… minden rendben? .Főnix csak halvány mosolyt erőltet.

Főnix:– Igen… minden rendben. Csak sok a munka.

De amikor Albatrosz ellép, halkan, alig hallhatóan motyog

Főnix (magában):– Persze… biztos mész a szerelmedhez…

Albatrosz: – Mondtál valamit, Főnix?

Főnix (mosolyogva): – Igen…csak annyit,hogy legyen szép estéd.