Főnix

"Az életem új fejezete – Főnix és Albatrossz története."

Főnix


19.rèsz:A csendes tűz”


Albatrosz és Főnix együtt sétálnak a bolt felé. A tenger illatát még mindig érezni a levegőben. Mindketten felszabadultabbak, mint tegnap, de a tekintetük időnként egymásra siklik, óvatos kíváncsisággal.

Főnix (mosolyogva): – Figyeld meg, a paradicsom mindig a jobb oldalon a legszebb.
Albatrosz (lágyan, félhangosan): – Akkor én is a jobbat választom.

Nevetnek, a nevetésük könnyed, természetes.

Hazatérnek, együtt főznek. Albatrosz figyeli Főnix minden mozdulatát, ahogy a tésztát keveri, vagy a fűszereket adagolja. A csend sem kínos, hanem megtöltve érzelmekkel.

Főnix (mosolyogva, de kicsit bizonytalanul): – Albatrosz, lenne kedved filmezni?
Albatrosz (komolyan, de finoman): – Igen… szívesen.

Elkezdik válogatni a filmeket. Főnix észreveszi, hogy Albatrosz szinte csak romantikus filmeket ajánl.

Főnix (kérdően): – Nézhetnénk horrort is, ha szeretnéd? Szereted a horror filmeket?
Albatrosz (mély, lágy hangon): – Igen… szeretem. Csak nem szeretném, ha félnél.
Főnix : – Én? Èn nem félek. Sokszor nézek horror filmet.

Végül a „Démonok között” című filmet választják. A film egy ijesztő jeleneténél Főnix ösztönösen Albatroszhoz bújik. A levegő megfeszül, a pillanat szinte megáll.

Főnix (zavartan, suttogva): – Ne haragudj… nem akartam.
Albatrosz (lágyan, nyugodtan): – Semmi baj, Főnix.

Albatrosz (óvatosan, halk hangon): – Szeretnél inni egy kis bort? Segíthet megnyugodni.
Főnix (bátortalanul, zavarban): – Csak… egy kicsit.

Az ital lassan oldja a feszültséget. Főnix végül elalszik Albatrosz vállán. A férfi csendben ül, nézi, ahogy a lány arca nyugodt, a légzése lassú. Arcán gyengéd, halk mosoly jelenik meg.

Óvatosan felveszi Főnixet, és beteszi a vendégszobába. Amikor leteszi az ágyra, észrevesz egy kis füzetet. Egy ideig olvassa, finoman, tisztelettel, anélkül, hogy zavarná a lány álmát. Főnix érzelmei a lapokon: fájdalom, bizalmatlanság, mégis tiszta, gyermeki szív. Albatrosz egyre inkább megérti, mennyire különleges és törékeny a lány.

Albatrosz (magában, suttogva): – Ő… mindenki jó oldalát látja… még ha nehéz is a világa. És én… jobban vigyázok rá, mint valaha.


Ha akarod, összefűzhetem az egész jelenetet a reggeli, vásárlás, főzés és filmezés részekkel, hogy egy teljes, Álmodozó-stílusú epizódot kapjunk. Szeretnéd, hogy ezt tegyem?

Posted in

Leave a comment