Főnix

Főnix

17.rèsz: Emlékek a távolban

A hajnali fény lassan kúszik be a szobába.Albatrosz lassan felébred… és amint kinyitja a szemét, szinte megdermed.Főnix ott fekszik mellette, az arcuk olyan közel, hogy majdnem összeér az orruk. Albatrosz lélegzete elakad. Főnix békésen alszik, hosszú szempillái finoman pihennek, a haja lazán omlik az arcára.

Albatrosz gondolatai elszáguldanak.

Albatrosz belső gondolat:Hogy lehet valaki ilyen ártatlan… ilyen gyönyörű?…Hosszan nézi, óvatosan, nehogy felébredjen. Mintha nem is merné megérinteni a pillanatot.

Aztán csendben, nagyon óvatosan kikel az ágyból, és átmegy a konyhába. Reggelit kezd készíteni Főnixnek – lassan, törődve, mintha a mozdulatokkal vigyázná a lányt.

Főnix felkel lassan ébred, megtörli a szemét, felöltözik, majd kilép a konyhába.

Főnix (kicsit félénken, de próbál természetes lenni):– Jó reggelt, Albatrosz.

Albatrosz (nyugodt, mély hangon):– Jó reggelt, Főnix.Készítettem reggelit… gyere, együnk. Főnix köszönöm, hogy itt maradhattam… a történtek után.

Főnix lesüti a szemét, nem mer ránézni.

Főnix (halkabban):– Szívesen.

Egy pillanatnyi csönd után Főnix kissé idegesen a hajába túr, aztán mély levegőt vesz.

Főnix:– Albatrosz… kérdezhetek valamit?Ugye tegnap… nem mondtam semmi bolondságot? Tudod… nem szoktam inni… és ha az alkohol felmegy a fejembe, akkor néha össze-vissza beszélek…

Albatrosz megdermed egy pillanatra.A valódi emlék villan be neki… az, amit Főnixre nézve soha nem tud elfelejteni. A tekintete lágyabb lesz, mélyebb, ahogy újra ránéz.

Albatrosz (finoman, nyugodtan):– Nem, Főnix. Nem mondtál semmi bolondságot.Csak… elaludtál.És bevittelek a szobába.

Főnix arca elpirul. Látszik rajta a megkönnyebbülés… és valami, amit elrejt.

Reggeli közben

Albatrosz leteszi az evőeszközt.

Albatrosz:– Reggeli után elmegyek a szerelőhöz.És ha kész a kocsi… megyek vissza Isztambulba.

Főnix hirtelen felkapja a fejét.A szemei tágra nyílnak, tele kimondatlan félelemmel és kétségbeeséssel, mintha azt mondaná:„Ne menj még el.”De nem mondja ki. Csak nézi.Megreggeliznek csendben, finom feszültséggel, amit egyikük sem mer megnevezni.

Albatrosz a szerelőnél

A műhelyben egy középkorú török férfi szerelget egy motort.

Albatrosz odalép hozzá.

Albatrosz:– Yusuf Usta…

Yusuf Usta:-igen

Albatrosz :-A kocsimat ma behoztàk önhöz szeretném, ha azt mondanád a lánynak, hogy a kocsi javítása két nap.Még ha nem is olyan nagy a baj.

Yusuf Usta felnéz, elmosolyodik.– Két nap?

Albatrosz:– Igen

– mondja Albatrosz határozottan.

Yusuf vállat von:– Rendben, oğlum. Ha így akarod.