Főnix

Főnix

16.rèsz: Hazatérés és tiltott vágy

A tenger illata keveredik a hideg, esti széllel.Főnix és Albatrosz egymás mellett haladnak lassan, közel egymáshoz. Főnix karjai a mellkasa előtt fonódnak össze, a feszültség súlya alatt. Albatrosz lopva rápillant, hátha a lány most megnyílik egy kicsit, de Főnix tekintete előre szegeződik, mintha a távolba nézne.

Odaérnek a házhoz. Főnix kinyitja az ajtót, és bemennek a lakásba. A lány megmutatja Albatrosznak, hol a vendégszoba, kikészít neki egy polót és egy rövid nadrágot.

Albatrosz (hálásan, elmosolyodva):– Köszönöm, hogy maradhatok.

Főnix (mosolyogva, halk hangon):– Igazán nincs mit.

Főnix kimegy a szobából, hagyja Albatroszt készülődni, miközben nekiáll főzni, fülesével zenét hallgatva.

Albatrosz óvatosan, halk hangon szól:– Főnix… mehetek zuhanyozni? Csak gyorsan.

Főnix háttal áll, a fülében halk zenét hallgat. Csak halkan hmm-et nyög, nem hallja a kérdést. Albatrosz azt hiszi, egyszerűen kerülni akarja a szemkontaktust.Albatrosz belép a zuhanyba. Pár perc múlva kilép, törölköző a derekán, a haját törölgeti, mikor Főnix belép a fürdőbe, és ekkor a fülhallgató kiesik a füléből, a padlóra.

Főnix lehajol, hogy felvegye, és ekkor váratlanul Albatrosz áll előtte félmeztelenül, a mellkasa nedvesen csillog a fénytől.

Főnix (hirtelen, elpirulva, ártatlanul, suttogva):– A… Albatrosz?! Mit keresel itt…?!

Albatrosz (komoly, nyugodt hangon):– megkèrdeztem tőled Főnix ès jelezted,hogy zuhanyozhatok.

Főnix reflexből a szemére kapja a kezét, de tekintete magától ragadódik Albatroszra, aki előtte áll, izmai feszesen kirajzolódva.

Főnix (zihálva, zavartan):– Jaj ne… azt hittem… a vendégszobában vagy! Nem hallottam… zenét hallgattam.

Főnix belső gondolata:– Mi ez a vonzalom…? Már attól elpirulok, hogy itt áll előttem… Nem vagyok normális…

Albatrosz felöltözve követi Főnixet a konyhába. Óvatosan közel lép.

Albatrosz (lágyan):– Segíthetek?

Főnix sóhajt, majd bólint. Szótlanul főznek. Néha összeér a kezük, néha egymás szemébe néznek. A csend sokszor hangosabb minden szónál.

Albatrosz:– Találtam egy bort, ami illene a vacsorához.

Főnix (tiltakozva):– Én nem kérek… Nekem hamar a fejembe száll, és olyankor össze-vissza beszélek.

Albatrosz (mosolyogva):– Néha nem baj, ha össze-vissza beszélsz.

Az este izgalma és a közelség miatt Főnix végül kért egy pohárral, majd kettőt, majd hármat

.

Főnix lassú, puha zenét kapcsol, hogy ellazuljon. A lábai bizonytalanul viszik, a szeme félig lehunyva.

Albatrosz kinyújtja a kezét:– Táncolnál velem?Főnix habozik, de a bor, a zene és az érzések megtették a hatásukat. Feláll, és kezd táncolni Albatroszzal.

Lassan, finoman táncolnak. Főnix feje Albatrosz mellkasára hajlik.

Főnix (részeg, remegő hangon):– Nem tudom… mit csinálsz velem… de mindig… mindig hozzád húzok. Kérlek, holnap… ne mond el, milyen bolondságokat mondtam.Főnix elalszik a karjaiban. Albatrosz óvatosan bevitte a vendégszobába, betakarta, leült az ágya szélére.

Albatrosz (suttogva, halk vallomás):– Én is szeretlek, Főnix… jobban, mint bárkit valaha. De te ezt nem tudod.

Éjjel Főnix àlmàban sír egy rémálom miatt.Albatrosz erre felkell ès felkelti Főnixet

Albatrosz:– Nyugodj meg… itt vagyok, semmi baj nem lesz.

Főnix (félve, halk hangon):– Kérlek… nem feküdnél az ágyon, míg el nem alszom?

Albatrosz bólint, leül mellette, óvatosan átöleli, amíg Főnix lassan megnyugszik.

Albatrosz belső gondolata:– Ahogy egyre jobban megismerlek, egyre jobban beléd szeretek… De hogyan mondhatnám el, hogy a cég az enyém, és nem csak egy fotós vagyok… Vajon megbocsátod a hazugságomat?